Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Tompa Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28—Hanva, 1868. július 30.) Sárospataki teológus korában Tompa Szabolcson, a megye névadó községében a Szemere családnál is nevelősködött. Valószínűleg Szemeréék révén ismerkedett meg egy másik szabolcsi földbirtokossal, Dobozy Ferenccel, aki Tompától kért sírverset, amikor menyasszonya az esküvő napján hirtelen meghalt. A költő, aki akkor már Bején élt, teljesítette barátja kérését, s megírta a verset Mikecz Julianna sírkövére. A márványtábla, amelyre Tompa versét vésték, ma is megvan, a Jósa András Múzeumban őrzik, százhúsz esztendeig azonban a kemecsei temetőben volt látható. Tompa négy változatban készítette el a sírverset, s a családra bízta a kiválasztást. Végül a hatsoros negyedik változat került a márványlapra, helyenként a család vagy a kőfaragó önkényes változtatásával. A Tompavers szövege: Sírom hantjainál nyílj ki fehér liliom! Hű mátkám! a gyopár szívbúdat, a rozmarin édes Szülök! ah eleven kínotokat jegyezi. Én vagyok a liliom, sírnak halavány liliomja Szűz koszorús fővel mennynek arája levek! Lásd még: Laskod, Tiszanagyfalu, Nagyhalász, Vencsellő, Szamosbecs. Irodalom: Molnár Mátyás: Adalékok Tompa Mihály Szabolcs-Szatmár megyei kapcsolataihoz. A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve. XI. Bp. 1969.