Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Pásztor Dániel (Kemecse, 1816. március 22—Máramarossziget, 1882. december 31.) Tanulmányait Sárospatakon végezte. Egy ideig nevelősködött, majd Miskolcon és Máramarosszigeten volt tanár. Cikkei, tanulmányai főként a Honderű, a Pesti Napló és a F/gye/dhasábjain jelentek meg. Fontosabb írásai: Kazinczy fogsága naplója, Egy hiteles adat a Martinovicsper részleteihez, Emlék-beszéd, Debrecen, 1845. Irodalom: Kovács Gábor: A miskolci református gimnázium története, Miskolc, 1885. Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22—Budapest, 1919. január 27.) Az első világháború idején Kemecsén élt Pollatsek László, aki később Pataki László néven vált ismert zenekritikussá. Egyike volt azoknak, akik már a 20-as években elismeréssel írtak Bartók és Kodály munkásságáról. Fiatal korában azonban még nem zenekritikusnak, hanem költőnek készült, s egyik versét Ady Endrének küldte el bírálatra. Ady ebben az időben már nem végzett belső szerkesztőségi munkát, s csak igen ritkán válaszolt a poétajelöltek hozzá intézett, véleményt vagy segítséget kérő levelére. Ezúttal azonban kivételt tett. Pollatsek László versének hátlapjára írta sajátkezű válaszát: „Munkája nem tehetségtelen, bár sokat kell még fejlődnie, ez azonban természetes következménye nagy fiatalságának. Szíves üdvözlettel Ady Endre. 1916. nov. 19." A levelet Ady Kemecsére címezte, tulajdonképpen innen tudjuk, hogy az akkor tizenhét éves poéta Kemecsén élt. Pollatsek Lászlóból nem lett költő, Ady levelét azonban hosszú élete során büszkén és féltve őrizte. 1938-ban Izraelbe vándorolt ki, kilencvenedik évén túl TelAvivban hunyt el 1989-ben. Az Ady-sorokat tartalmazó kéziratot végül Kaliforniában élő özvegye, Lengyel Vera adományozta a Petőfi Irodalmi Múzeumnak 1990-ben. Lásd még: Nyíregyháza, Milota, Vásárosnamény, Kisvárda. Irodalom: Pándi Marianne: Az írott szó. Az ismeretlen Ady-levél. Magyar Nemzet. 1990. október 5. Méreiné Juhász Margit (Kemecse, 1902. december 17—Budapest, 1965. április 1.) Sokgyermekes iparos családból származott. Szülei házasságából 13 gyérnek született, a felnőtt kort azonban csak öten érték meg. Apja, a kemecsei ács nemcsak mesterségének volt kiváló művelője, verselgetett is, vagy ahogyan leánya írta később egy reá emlékező költeményében: „... nótákat írt titokban, ács plajbásszal a deszkaszélekre." (Csodalátó apám)