Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

írni korán kezdett, első költeményei nyíregyházi lapokban, főként a Szabolcsi Szemlében jelentek meg. Érettségi után egy ideig tisztviselő, majd egyetemi hallgató volt, tanulmányait azonban félbe kellett szakítania. 1944 őszén nem engedelmeskedvén a behívóparancsnak, katonaszökevényként bujkált Kálmánháza környéki tanyákon, majd — apja egyik régi tanító kollégájának jóvoltából — egy tanyai iskolában rejtőzködött özvegy édesanyjával. „Huszonnégy éves voltam és nem volt házam, hazám, szökevényként surrantam át árkon, bokron, tanyán." Később nemcsak bujdosóként, hanem szülőhelye ünnepelt költőfiaként is többször megfordult Kálmánházán. Mindig rendkívül fontosak voltak számára ezek a találkozások a régi emlékekkel. A szülőföldről, a Nyírségből magával vitt élmények egész pályájára determinálóak voltak, s később számos költeményének ihletői lettek (Fiatalokhoz, Krúdy, Születésnapomra, A Nyírség porában stb.). Lásd még: Nyíregyháza. Irodalom: Imre László: Rákos Sándor. Bp. Váci Mihály: Mohos favödör. Toldi feltámadása. Bp. 1972. Katona Béla: Rákos Sándor hetvenéves. Szabolcs-szatmári Szemle. 1991. 4. KEMECSE Erdélyi János (Kiskapos, 1814. április 1—Sárospatak, 1868. január 23.) A XIX. századi magyar irodalom egyik legsokoldalúbb, legegyetemesebb egyénisége volt. író, költő, esztétikus, filozófus, kritikus, irodalomtörténész, folyóirat-szerkesztő, színházigazgató és főiskolai tanár egy személyben. Jobbágysorban élő földművelő-családból származott, az első indíttatásokat pályájára mégis nyilván édesapjától kaphatta, aki maga is olvasgató, verselgető parasztember volt. Tíz éves korában került a sárospataki kollégiumba, apjának betegsége, majd korai halála miatt azonban többször is meg kellett szakítania tanulmányait, hogy nevelősködéssel maga keresse meg további tanulásának költségeit. így került 1830-3 l-ben házi tanítóként Kemecsére, Répássy János családjához. Később Cselejhen és Berzétén is nevelősködött. 1839-ben Pesten telepedett le, ahol — 25 éves korában! — az Akadémia és a Kisfaludy Társaság is tagjai sorába választotta. 1851-ben egykori iskolája, a pataki kollégium hívta meg tanárának, s ettől kezdve ott élt haláláig. Főbb művei: E. J. költeményei. Buda, 1840; Velencei hölgy (dráma). Pest, 1857; Egyetemes irodalomtörténet. Pest, 1869. Irodalom: Beöthy Zsolt: E. J. műbölcselete. (Romemlékek. Bp. 1921.) Wéber Antal bevezető tanulmánya a Magyar Klasszikusok sorozatban. T. Erdélyi Ilona: Erdélyi János (monográfia) Bp. 1981. Akadémiai Kiadó.