Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Végh Antal (Jánkmajtis, 1933. október 14.) A két településből 1950-ben egyesített község majtisi részén született, maga többnyire csak Majtisként emlegette szülőfaluját. Korán elkerült otthonról, de kevés magyar író van, aki olyan szoros szálakkal kötődne szűkebb hazájához, mint ő. S ez nemcsak abban nyilvánul meg, hogy különösen apja haláláig gyakran járt haza, inkább abban, hogy alig van olyan műve, amelynek közvetlenül vagy áttételesen ne Majtis lenne az ihletője és színtere. Van azonban egy olyan könyve is, amelynek elejétől végéig minden szava, minden betűje Majtisról szól, a Kenyér és vászon. Műfajilag nehezen meghatározható írás. Szépirodalom, szociográfia és néprajz sajátos ötvözete. O maga Szokások, hagyományok, emlékek alcímmel jelentette meg, s olyan hitelességgel tárja fel benne a régi szatmári, majtisi paraszti világ rendjét, életét, ünnepeit és hétköznapjait, még ételeit is, hogy minden későbbi tudományos kutatásnak is kimeríthetetlen forrása lehet. Édesapja halála és édesanyja Pestre költözése óta már ritkábban fordul meg falujában. E könyvét tisztelgésnek, főhajtásnak szánta a szülőföld, az ősök, s az elbocsátó kis falu, Majtis előtt. De ha testi valójában ritkábban jár is már haza, gondolatvilágában állandóan ott él a szülőföld. Egyik nyilatkozatában így beszélt erről: „Nincs olyan napom, hogy fele időmet — lélekben — ne a szülőföldemen töltenem. Jánkmajtis, ez a kis szatmári falu az én világomból, az életemből semmilyen körülmények között nem törölhető ki, ez adja számomra mindenhez az erőt..." Leginkább szatmári fogantatású művei: Nyugtalan homok, 1965; Erdőháton, Nyíren, 1972; Ökörsirató, 1975; Száz szatmári parasztétel, 1978; Kenyér és vászon, 1986; Akkor is, ha egyedül maradok, 1988. Lásd még: Újfehértó, Nyíregyháza, Penészlek. Irodalom: Tüskés Tibor: Erdőháton, Nyíren, = Mérték és mű. 1980. Kabdebó Lóránt: Kirándulás — tanulságokkal. Napjaink, 1977; Rab Zsuzsa: A változatosság gyönyöre. Élet és Irodalom, 1978. 25. sz., Angyal Sándor: Végh Antal. Szülőhelyük Szabolcs-Szatmár. Nyíregyháza, 1985. JÁRMI Kósa Ede (Gencs, 1852—Kölese, 1906. ) Debrecenben végezte a teológiát. Előbb Gebén (Nyírkáta) káplánkodott, majd 1879től Jármiban lett lelkész. A papi szolgálat mellett rendszeresen írt a korabeli vidéki