Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Bevezetés Az irodalmi topográfia műfaji sajátosságaiból adódó, s a könyv használatával kapcsolatos tudnivalókat e mű első kötetének bevezetésében részletesen ismertettük. A több kötetes kiadványoknál azonban mindig előfordulhat—különösen ha a kötetek nem egyszerre jelennek meg —, hogy a második kötet használói az első kötetet nem ismerik, az nem is áll rendelkezésükre. Ezért szükségesnek látszik, hogy a legfontosabb eligazításokat a második kötet elején is közöljük az olvasókkal. A mű felépítéséből, anyagának elrendezéséből következik, hogy a topográfiában egy-egy író nem okvetlenül csak egy szócikkben szerepel, hanem sokszor a szócikkek egész sorában. Lényegében minden olyan településnél, ahol az író megfordult, amelyhez valamilyen írása kötődik. Például Móricz Zsigmondról nem csak Tiszacsécsénél olvashatunk, hanem a Túristvándi, Szakoly, Milota, Oköritófülpös, Nyíregyháza, Laskod, Tiszatelek és Szabolcs szócikkekben is. Ilyen esetekben már az egyes szócikkek végén is történik erre utalás (Lásd még:), de a személy- és helynévmutató is tájékoztatást nyújt, milyen más településnevek alatt olvashatunk még a szóban forgó íróról. A helynevek itt nem ábécérendben, hanem az író életének időrendjében követik egymást, így ha az egyes szócikkeket ebben a sorrendben olvassuk végig, a szerző szándéka szerint összefüggő képet kapunk az íróról, illetve megyerikhez fűződő kapcsolatáról. Minden szócikk végén rövid bibliográfiát is talál az olvasó. Az irodalomtörténeti kézikönyvek és lexikonok kialakult gyakorlatától eltérően azonban itt nem okvetlenül a legrangosabb monográfiák, tanulmányok, esszék szerepelnek, hanem többnyire olyan helytörténeti cikkek, írások, amelyek az író és a település kapcsolatát dolgozzák fel. A topográfia jellegéből következik az is, hogy — az irodalomtörténetekkel és lexikonokkal ellentétben — a terjedelemnek itt nincs értékmérő funkciója. A nagy írókról általában csak a településsel kapcsolatos ismereteket közöljük, nem mondjuk el életrajzukat, nem soroljuk fel műveiket, hiszen ezek többnyire közismertek, illetve minden kézikönyvben megtalálhatók. Részletesebben szólunk viszont a kevésbé ismert írókról vagy a már teljesen ismeretlen, elfelejtett szerzőkről, akik a maguk korában jelentős szerepet játszottak a régió írásbeliségének fejlődésében, s akik megérdemlik, hogy legalább itt, a szűkebb hazában számon tartsuk őket. E mű első kötetének megjelenése után olyan kritikai észrevételek is elhangzottak, amelyek a szigorúbb esztétikai mércét és válogatást hiányolták, s kifogásolták, hogy másod- és harmadrendű alkotók is nagy számmal kerültek bele a kötetbe. Az ilyenfajta vélekedések teljességgel figyelmen kívül hagyták az alapvető műfaji sajátosságokat. Ellentétben az irodalomtörténetek, de még a lexikonok gyakorlatával is, amelyek erősen szelektálnak, a topográfia nem tekinti feladatának a minősítést, nem szelektál, hanem teljességre törekszik. Ez a teljesség természetesen inkább csak