Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)
eszményi cél lehet, amelyet a valóságban sohasem érhetünk el, de ez a törekvés mindenképpen kitágítja — esztétikai és műfaji értelemben is — az irodalom fogalmát. Nemcsak a szépirodalom tartozik bele, hanem — különösen a régebbi korszakokban — az egyházi irodalom, a tudományos irodalom és a publicisztika is. S nem is csak az örök értékű remekművek. Abból indulunk ki, hogy egy-egy korszak irodalmához nem csak a legmagasabb teljesítmények, nem csak a csúcsok, hanem a szelídebb lapályok, sőt még a völgyek is hozzátartoznak. A topográfia legfőbb célja, hogy minél teljesebb, átfogóbb képet próbáljon adni egy tájegység, egy országrész írásbeliségének, egész irodalmi kultúrájának múltjáról. A topográfia szempontjából az számít írónak, akit kora annak tekintett. A nyilvánvaló dilettánsokat természetesen a topográfiából is ki kell szűrnünk, alapelvünket azonban — némi túlzással — így fogalmazhatjuk meg: inkább kerüljön bele két érdemtelen, mint hogy egy igazán érdemes is kimaradjon. A gyakorlati tapasztalat is ezt az elvet igazolja. Egy kézikönyv használója ugyanis sohasem azért bosszankodik igazán, mert abban olyanok is szerepelnek, akikre ő — föltehetőleg — sohasem lesz kíváncsi, hanem azért, ha az maradt ki belőle, akit éppen keres. Még egy fontos megjegyzés. Az Ajaktól Zsurkig című kötet készítésénél a jelenleg érvényes megyehatárokat vettük figyelembe. Tudjuk, hogy a mai SzabolcsSzatmár-Bereg megye geográfiai értelemben sem igazi tájegység, még kevésbé tekinthető szervesen összetartozó, történelmileg kialakult, egységes kulturális régiónak. Több önálló hagyományokkal rendelkező terület mesterséges egyesítése révén jött létre, s mint közigazgatási egység is csak alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Mégis ragaszkodnunk kellett hozzá, mert minden más megoldás parttalanná tette volna munkánkat. A településneveknél általában a helységnévtárakban található mai, hivatalos névadást vettük figyelembe, de mindig utalunk a község vagy város korábbi nevére is (pl. Érpatak —> Hugyaj, Nyírkáta —> Gebe, Tiszavasvári —> Büdszentmihály < Tiszabüd + Szentmihály, Baktalórántháza —> Nyírbakta + Lórántháza, Cégénydányád —> Cégény + Dányád, Jánkmajtis —> Jánk + Majtis, Oköritófülpös —> Szatmárököritó + Fülpös, Szabolcsbáka—> Kisbáka + Nagybáka, Tunyogmatolcs —> Tunyog + Matolcs, Aranyosapáti —> Kopócspáti + Révaranyos stb.). Felhasznált irodalom Bod Péter: Magyar Athenas. Nagyszeben, 1766. Moenich—Vutkovich: Magyar írók Névtára. Pozsony, 1876. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I—XIV. Bp., 1891—1914. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I—VI. VU—XV. Bp., 1939—44 —1995. Ványi Ferenc: Magyar Irodalmi Lexikon. Bp., 1926. Benedek Marcell—Győző Andor: Irodalmi Lexikon. Bp., 1927. Magyar Irodalmi Lexikon I— HI. Bp., 1963—65.
