Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Csighy Sándor abban az időben Nagydobronyban volt tanító, korábban azonban Királydarócon éltek és kétszeres komaságban is álltak az Ady-családdal. Leányuknak, Csighy Rózának Ady volt a keresztapja. A keresztlány édesanyja, Török Margit, az érmindszenti református papnak, Török Ferencnek volt a leánya, aki viszont Ady Endrének volt a keresztapja. Ezt a keresztapaságot — mint általában a rokonságot — Ady nagyon komolyan vette. Még Párizsban is gondolt a kis Rózára. Egy ezüstcsészét és -kanalat vásárolt neki, s az ajándékot azzal a kéréssel küldte el öccsének, Ady Lajosnak, hogy vésesse bele a kislány nevét, és úgy továbbítsa Csighyéknek. 1911 februárjában írott levelében még azt is lelkére kötötte öccsének, hogy az árcédulát kapartassa le az ajándéktárgyakról. A bohémnek tartott Adyról aligha képzelnék sokan, hogy még az ilyen apró dolgokban is ennyire figyelmes és pedáns tudott lenni. Nagydobrony nincs túlságosan messze Vásárosnaménytól, így nem elképzelhetetlen, hogy a „familiáris összejövetel" Csighyék valamilyen családi ünnepsége lehetett. Lásd még: Nyíregyháza, Milota, Kemecse, Kisvárda. Irodalom: Ady Lajos: Ady Endre. Bp. 1923. Miklós Elemér: Bereg irodalmi hagyományai. Nyíregyháza, 1988. Tamási Aron (Farkaslaka, 1897. szeptember 20—Budapest, 1966. május 26.) Székely parasztcsaládból származott. Iskoláit Székelyudvarhelyen végezte. írói pályáját novellákkal kezdte, később népszerű regényeket írt. A 30-as években Kolozsvárott élt, de onnan is figyelemmel kísérte a magyarországi politikai viszonyok alakulását. Mint a népi írók közül sokan, ő is különösen Bajcsy-Zsilinszky Endre tevékenységével rokonszenvezett. 1935 márciusában éppen a választások idején járt Magyarországon, így Féja Géza és mások társaságában ő is elindult Tarpára, hogy szemtanúja legyen a választási küzdelemnek a kurucok földjén, BajcsyZsilinszky kerületében. Erről az élményéről számolt be Esemény Beregben című írásában, amely előbb a Szabadság című lap 1935. április 14-i számában, később Virrasztás című kötetében jelent meg. A cikkből is, más emlékezésekből is kiderül, hogy nem is jutottak el Tarpáig. Úgy látszik, a hatalom idejében tudomást szerzett érkezésükről. Már Nyíregyházán csendőrök szálltak be kocsijukba, Vásárosnaményban pedig a szolgabíró vezetésével újabb csendőrök várták őket az állomáson. Az igazoltatásnál aztán kiderítették, hogy hiányosak a papírjaik. Hiába jött eléjük Zsilinszky, hogy autójával Tarpára vigye őket, erre nem kaptak engedélyt. A fűtetlen szállodai szobában töltött éjszaka után, a kizsuppoló határozat szerint, másnap vissza kellett utazniuk Budapesre. A következő napon megtörtént a választás, amelyen Zsilinszky megbukott Tarpán.