Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Nagy István Attila: Ének-mélye öt fokán. Kelet-Magyarország, 1983. február 26. Erdei T. Sándor: A vak Géniusz. Kelet-Magyarország, 1985. július 27. Kulcsár Szabó Ernő: Új szenzibilitás felé. Jelenkor, 1984. Bertha Zoltán: A vak Géniusz. Alföld, 1986. RAKAMAZ György ényi Ignác (Nagybánya, 1809. július 15—Eger, 1891. december 20.) Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Szatmáron, a teológiát Egerben végezte. Fölszentelése után először az egri érseki irodában dolgozott, majd Miskolcon volt segédlelkész. Innen került Rakamazra. Később Tiszabercelen, Tiszalökön, Kisvárdán működött plébánosként, 1859-ben kerületi esperes, 1865-ben szabolcsi főesperes lett. 1875-ben kanonokká nevezték ki, ekkor Egerbe költözött. Egész pályája során rendszeresen írt cikkeket és tanulmányokat a korabeli katolikus folyóiratokba és lapokba (Religio, Magyar Sión stb.). Önálló művei: Lelkipásztori elméletek és gyakorlatok. Eger, 1887. Kisvárda városának örök emlékül. Budán, 1872. Irodalom: Koncz Ákos: Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. Halassy Lőrinc (?, 1833.—Rakamaz, 1891. május 27.) Életrajzi adatai hiányosak. Egerben végezte a teológiát, ahol 1856-ban szentelték pappá. Egy évig Egerszalókon káplánkodott, majd Egerben, az angolkisasszonyok nevelőintézetében volt hitoktató. 1867-ben Dévaványán lett lelkész, innen került Rakamazra 1883-ban. Mint a rakamazi kerület alesperese halt meg 1891-ben. Papi szolgálata mellett rendszeresen jelentek meg cikkei, tanulmányai a korabeli egyházi lapokban és folyóiratokban. Önálló munkája: Bibliai történetek az ó- és újszövetségből a népiskolák használatára. Eger, 1867. Irodalom: Koncz Ákos: i. m. Eger, 1892.