Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

jelentett, s Erdős igazán kedvére való feladatott kapott. Sárközi Szatmárt, Bereget és az Ecsedi-láp világát bizta rá. Sajnos, a szociográfia végül is nem készült el, csak néhány részlet jelent meg belőle különböző folyóiratokban. Féja Géza: Viharsarok című könyvének megjelenése után ugyanis az ügyészség pert indított a szerző és a szerkesztő ellen, így a kiadó nem vállalkozott a további kötetek kiadására. Irodalom: Hernádi Miklós: A harmincas évek szociográfiájának elfeledett alakja. Szociológia, 1987. Barátos Endre (Mezőhegyes, 1913. decemberé—Ukrajna, 1943. február ) Magyar—zsidó vegyesházasságból származott. Apja Bruder Győző cukorgyári tisztviselő, anyja Páljfy Etelka. Származásának kettősségét maga is több versében emlegette: „Két nép ölelt eggyé engem, így folyt össze hitem, rendem. " Édesanyja korai halála után, apját Kaposvárra helyezték át, így iskoláit már ott végezte. Érettségi után a pécsi egyetem bölcsészeti karának magyar—olasz szakos hallgatója lett. Ott szövődött szoros barátsága Weöres Sándorral és Tatay Sándorral. Már másodéves korában olaszországi ösztöndíjat is kapott, két év után mégis otthagyta az egyetemet. Első versei a Pesti Naplóban, az Új Somogyban jelentek meg a 30-as évek elején. Igazi fordulatnak azonban azt tartotta pályáján, amikor 1934-ben a Nyugat közölte Egy éjszakai kirándulás emléke című költeményét. 1935-ben két év katonai szolgálatra hívták be, amelyet karpaszományosként Kaposvárott töltött le. Eredeti családi nevét ekkor változtatta hivatalosan is Barátosra, jóllehet verseit már korábban is ezen a néven közölte. Leszerelése után egy ideig gyárban dolgozott, de 1938 és 40 között újra meg újra be kellett vonulnia. 1940-ben már zászlósként vett részt egy rendkívüli fegyvergyakorlaton, s nyilván ekkor, ÉszakErdély visszacsatolása idején fordult meg a román határhoz közel eső Porcsalman, ahol Alföldi körkép című versét írta. 1942-ben újra behívták, de a közben bevezetett zsidótörvények értelmében, ekkor már munkaszolgálatra. A nagy doni áttörés utáni visszavonulás közben elfagyott lábainak üszkösödése következtében vérmérgezésben halt meg 1943 februárjának első napjaiban. Egyetlen verseskötete már bevonulása után, 1942 nyarán jelent meg Érés közben címmel, valószínű azonban, hogy ő ezt már nem láthatta. Felesége többször is megpróbált egy-egy példányt utánaküldeni, de ezek aligha jutottak ki hozzá a frontra. Az első kötet fogadtatása igen elismerő volt, az utókor azonban megfeledkezett