Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

róla. Válogatott verseinek gyűjteményét a kaposvári Megyei Könyvtár jelentette meg A haza itt a vesztes címmel 1975-ben, Kellner Bernát előszavával. Az 1940-ben Porcsalman írt verse talán túlságosan is emlékeztet bennünket Petőfi tájleíró költészetére, mégis érdemes figyelmünkre és a megőrzésre. Alföldi körkép Az út szélén méterjelző, nem nézi meg senki, úgyis tudja itt az ember, hány lépést kell menni. Útoldalán akácfasor fürtődzik a szélre, Ötös drót sor, mint az irka, íródik az égre. A patakból jobbkéz felől tanya bújt a fákhoz, ördöglakta, csapott tanya, minden ármányt rád hoz. Onnét jön a garabonciás és csurmossá ázik a kékruhás kislány, aki erre karikázik. A fákon túl sárga szakállt hajt a búzatábla, három béres borotválja, rostás lesz az álla. Búzatábla szélén patak, kacsa úszkál benne, háp-hápot csap, mindétig csak békát, halat enne. Most tűnt el a fordulóban, hol lovak legelnek, szép mozgású aprócsikó táncol anyja mellett. Véget ér a kép, keretnek szürkén borul rája a végtelen magas égnek felhős karimája. Porcsalma, 1940. Irodalom: Weöres Sándor: Barátos Endre. Magyar Csillag. 1944. 238. 1. Markovits Györgyi: Elsüllyedt irodalom. Itk. 1968. „S két szó között a hallgatás" Magyar Mártír írók Antológiája. Szerkesztette: Keresztury Dezső és Sík Csaba. Bp. 1970. Bán Zsuzsa (Szombathely, 1944. december 29.) Gyermekkora egy részét Sopronban töltötte, ahová családjával költözött. 1956-ban elhagyták az országot és Svédországban telepedtek le. Anyja korai halála után azonban apjával és öccsével visszatértek Magyarországra, s újra szülővárosában, Szombathelyen éltek. Érettségi után meglehetősen változatosan alakult a pályája. Előbb betanított munkásként dolgozott a Soproni Ruhagyárban, volt kisegítő ápolónő egy szanatóriumban, majd műszaki fordító. Szabolcs-Szatmárba 1968-ban került. Porcsalman lett művelődésiotthon-igazgató. Innen újra Szombathelyre ment, ahol