Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

útjának élményéből született A petneházi állomáson című verse, amely kötetében később Vidéki állomáson címmel látott napvilágot: Akkora gyerek, mint az én fiam, mezítláb van, fején katonasapka, a raktárnál egy teherkocsiból szenet lapátol öreg kosarakba. Akkora gyerek, mint az én fiam csak annak a fején Bocskay-sapka, csak az fehér gimnáziumba jár, s vehetett neki új cipőt az apja. Akkora gyerek, mint az én fiam, porzik a szén a kormos kosarakba. Hazagondolok. A mozdony tolat, s én nézek a rongyos kis magyarra. Ki ez a gyerek? Szép, lelkes, okos! Illenék fiamhoz a pesti padba. Vajon hol szolgál, mint én, és milyen gyerekre bámul s mit gondol az apja? Lásd még: Tiszabecs, Kisvárda, Baktalórántháza, Nyíregyháza-Sóstóhegy. Irodalom: Katona Béla: Szabó Lőrinc és Szabolcs-Szatmár. Pedagógiai Műhely, 1992. 5. sz. POCSPETRI Tóth Endre (Petri, 1824. november 30—Vatta, 1885. június 5.) Születése idején két Petri nevű település volt a megyében, Pocspetri és Lövőpetri. Csak a valószínűség alapján dönthetünk Pocspetri mellett. Középiskolai tanulmányait Debrecenben, Nagykárolyban, Sátoraljaújhelyen, Nagyváradon és Kassán végezte, majd Egerben szerzett jogi diplomát. 1847-ben Borsod megyében lett tiszti ügyész. Részt vett a szabadságharcban, ezért Világos után bujdosnia kellett. Végül Vattán telepedett le, ahol visszavonultan gazdálkodott. Diákkorától írt verseket, elbeszéléseket. írásai a Pesti Divatlap, az Életképek, a Pesti Röpívek, a Vasárnapi Újság, a Divatcsarnok és a Nővilág hasábjain jelentek meg. A Petőfi Társaság alakulásakor tagjai sorába választotta. Művei: Zengő bokor. Pest, 1853; Újabb költeményei. Pest, 1855; Angyal Bandi, (költői