Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Nyírtét) Bonis Sámuel házában vendégeskedtek néhány napig, aki Deák képviselőtársa és régi barátja volt. Itteni tartózkodásukról a költő 1845. május 8-án kelt, feleségének írott leveléből is tudunk, a látogatáshoz kapcsolódó anekdotikus történeteket azonban Gyulai Pál és Ferenczi Zoltán, Vörösmarty és Deák életrajzírói örökítették meg. Bónis igazi magyaros vendégszeretettel fogadta neves vendégeit. Az ételek után házigazdái büszkeséggel kínálgatta saját termésű borát, bizonygatván, hogy Szabolcsban is terem jó bor, s mindjárt a költő elé tétetett egy palackot, akiről tudta, hogy nem veti meg a szőlő levét. Vörösmarty megkóstolta, s így összegezte tömören a véleményét: „Víznek zavaros, bornak gyönge". Lásd még: Apagy, Mátészalka, Nyírkáta. Irodalom: Gyulai Pál: Vörösmarty életrajza. Szépirodalmi K. Bp. 1985. Tidrenczel Sándor: Vörösmarty Mihály Szabolcsban és Szatmárban. Kelet-Magyarország. 1975. november 30. NYÍRTURA Szabolcsi Miksa (Nyírtura, 1857. augusztus 17—Balatonfüred, 1915. június 17.) Sokgyermekes földművelő zsidó családból származott. Eredeti nevük Weinstein volt. A 12 testvér közül őt, a legkisebb fiút rabbinak szánták. A kemecsei, újfehértói és váci tanulmányok után egy ideig jómódú zsidó családoknál házitanítóskodott, majd húsz éves korában beiratkozott a Rabbiképző Intézetbe, de csak egy félévig maradt ott. Újságíró lett, a Debreceni Ellenőr munkatársa. Publicisztikai tevékenységére a tiszaeszlári vérvád per idején figyeltek fel igazán. Bátor cikkeit a vidéki újságokból a nagy fővárosi lapok (Egyenlőség, Pester Lloyd, Freie Presse stb.) is átvették. Ekkor vette fel a Szabolcsi nevet. Sokan úgy tartják, hogy Eötvös Károly mellett ő tette a legtöbbet a perbefogott zsidókért. 1884-ben ő lett az Egyenlőség szerkesztője, majd tulajdonosa is. Lapja zsidócentrikus újság volt, de ő a zsidóságot nem etnikumként, hanem felekezetként kezelte, s minden erejével a zsidóság asszimilációjáért küzdött. írásaiban arra ösztönözte hitsorsosait, hogy érzelmeiben is, kultúrájában is minél előbb magyarrá váljon. Fia, Szabolcsi Lajos is író lett, unokája, Szabolcsi Miklós pedig irodalomtörténész, egyetemi tanár, József Attila monográfusa. Fontosabb művei: Olasz zsidók között, 1904; Gyöngyszemek a Talmudból és a Midrasból, 1906; Zsidó témák, 1908.