Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

A tanári munka mellett sokat utazott. Bejárta Európát, Egyiptomot, többször megfordult Palesztinában. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával négyszer járt Lappföldön. Élményeiről útirajzokat és tárcákat írt, amelyek főként a nagyváradi lapokban (Szabadság, Nagyvárad, Nagyváradi Napló) és más újságokban láttak napvilágot (Pécsi Napló, Debrecen, Az Újság stb.). Művei: Keresztlevél, népszínmű, Székesfehérvár, 1904; Finn és lapp mesék, Nagyvárad, 1911; Nagyváradtól Madridig, 1912; Utazásaim a lappok földjén, Nagyvárad, 1917. Irodalom: Új Idők Lexikona. III. Bp. 1936. Benedek János (Balkány, 1863—Budapest, 1926. március 13.) Gimnáziumi tanulmányait Hajdúböszörményben, Iglón és Debrecenben végezte. A jogot is Debrecenben kezdte, de Pesten fejezte be. Ügyvédjelöltként került vissza Debrecenbe, ahol a jogászkodás mellett hírlapíró is volt. 1900 és 1905 között a Debrecen című függetlenségi lapot szerkesztette. Itt Ady főnöke is volt. Költeményei és műfordításai a Debrecen-Nagyváradi Értesítőben, a Bolond Istókban, a Magyarország és a Nagyvilágban, a Vasárnapi Újságban, a Debreceni Ellenőrben és az Ország-Világ című lapokban jelentek meg. Horatius és Ovidius több művét fordította magyarra. Önálló verseskötetei: Költemények. Bp. 1886; Tábortüzek, Bp. 1893. Irodalom: Szinnyei: i. m.: I. 827. Szöllosi Zoltán (Jánoshalma, 1945. március 6.) Jánoshalmán született, gyermekkorának nagy részét azonban apjának szűkebb hazájában, a Nyírségben, egy Balkányhoz közeli tanyán, Abapusztán töltötte. 1963ban Kecskeméten érettségizett. Egy ideig Izsákon, a művelődési házban dolgozott, utána volt csillés, nyomdai segédmunkás, majd képesítés nélküli tanító a gyermekkori nyírségi tanyavilágban. Első verseinek megjelenése után művészeti előadó lett Kisvárdán. 1975-ben került a fővárosba, ahol eleinte a Posta Központi Hírlapirodájában dolgozott, majd szabadfoglalkozású író volt. 1983 és 86 között a Vigília főszerkesztő-helyetteseként működött. 1986-tól nyugdíjas. Költőként a 70-es évek elején jelentkezett. A Kortárs mutatta be 1972-ben. Azóta négy kötete jelent meg.