Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

végezte. 1818-ban Mezőtúron kezdett tanítani, 1822-ben azonban visszatért Nyírbátorba. Később Tiszaigaron és Tiszaroffon volt helyettes lelkész és nevelő. Cikkei rendszeresen jelentek meg a kor egyházi folyóirataiban és lapjaiban. Ezeken kívül szentírásfordításokat is készített. Művei: Egyházi beszéd a honszeretetről, Kecskemét, 1847; Egyházi beszéd az emberi nem jövőjéről. Uo. 1848; A nyelvek eredete. Pest,1866. Verses műfordításai is jelentek meg (pl. Pope, Lafontaine). Irodalom: Szinnyei J.: i. m.: VII. 439. Pongrátz Gellért (Tata, 1814. május 22—Nyírbátor, 1880. március 30.) Ifjúkoráról keveset tudunk. Tanulmányainak befejezése után volt tanító, majd hittérítő. Később gimnáziumi tanárként működött Lúgoson és Kassán. Ezután házfőnök lett előbb Nagybányán, majd Nyírbátorban a minorita kolostorban. Művei: Orömdal. Miskolc, 1834; Emlénykoszorú. Nagyvárad, 1842; Örömének. Miskolc, 1845; Pásztori dal. U.o. 1862. Ovidius és Sappho műveiből sokat fordított. Irodalom: Szöllősi Károly: Szerzetes rendek. II. 187. Bozsenik Béla (Nyírbátor, 1861. március 26— ?) Középiskolai tanulmányait Szatmáron, az egyetemet Budapesten végezte. Tanári oklevelet szerzett. 1883 és 1920 között Besztercebányán, Lúgoson, Újvidéken és Nagybányán tanított. 1920-ban a románok kitoloncolták, ekkor került Kisvárdára, ahol nyugdíjazásáig tanított. Fiatal korától rendszeresen írt cikkeket és tanulmányokat a korabeli lapokba {Besztercebánya és Vidéke, Felvidéki Hiradó, Nagybánya és Vidéke, Határőr, Felső Szabolcs). Önálló művei: Szózat a nagybányai Nemzeti Tanácshoz. Nagybánya, 1918; Emlékirat az oláh uralom nagybányai történetéhez. 1919. Ez utóbbi műve francia és angol nyelven is megjelent. Irodalom: Gulyás: i. m.: III. 1118.