Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

más helyen is. Nyírbátorban iskolát és kollégiumot nyitott, majd kolostor építésébe kezdett. 1725-ben az ő avató beszédével szentelték fel a nyírbátori templomot. Avató beszéde nyomtatásban is megjelent (Lelki öröm, Kassa, 1732). A minorita templom öt oltárát is ő tervezte (főoltár, Szent Anna-oltár, Piéta, Krucsay vagy Passio-oltár és Pócsi oltár). Kelemen Didák munkásságának legfőbb színtere Nyírbátor volt, de tevékenysége az egész Tiszántúlra kiterjedt. Pázmány Péter mellett az ellenreformáció korának legjelentősebb egyénisége volt. Nagy szerepet játszott az ország keleti részének rekatolizálásában. Miskolcon halt meg. Halála után tisztelői boldoggá avatását kezdeményezték. Ez a per még napjainkban sem ért véget. Hívei azonban máig sem adták fel a küzdelmet. Legújabb monográfusa és levelezésének kiadója, Rákos B. Raymund egész életét ennek a küzdelemnek szentelte. Kelemen Didák mint egyházi író és szónok is nagyon termékeny volt. A magyar barokk próza népszerűbb, közérthetőbb változatát művelte, mint Pázmány, ezért művei szélesebb körben hatottak, a közönség kevésbé iskolázott rétegeihez is eljutottak. Fő műve a Búzafejek című kétkötetes prédikációgyűjtemény (Kassa, 1729 és 1734), de számos gyászbeszéde is megjelent nyomtatásban (többek között a Csáky Krisztina, Koháry Judit és Krucsay János felett mondott halotti prédikációi). Legélvezetesebb írásai azonban talán levelei, amelyekben a nagy hittérítő egyházférfiút és gondolkodót közvetlen emberi oldaláról is megismerhetjük. Legtöbb levelét legfőbb patrónusához, gróf Károlyi Sándorhoz írta, aki nagyon becsülte Didák atya érdemeit, s szinte minden kívánságát teljesítette. A levelekben néha elég prózai kívánságok is megfogalmazódtak. 1733. november 17-én kelt levelének utóiratában például így írt a kegyes pártfogónak: „Ha Tarczalyon ha valami régi ó borok volnának, kik a Lengyelnek nem kellenének, mivel Excellentiád ideáira keveset vagyon, s úgy sem szokta innija azokat: mint eddig, úgy most is amennyi telhessék! valami borbéli alamisnával succurálhatna, alázatosan meg köszönök." Érdekes az ügy folytatása is. Három levéllel később hálálkodva, de nagyon szellemesen köszöni meg az időközben megérkezett adományt, s nem kis stílusbravúrral mentegetődzik, hogy ,JBátorban bátorságot vévén a bátor koldulásra"