Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája 2. Ajaktól Zsurkig. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1996)

Nyilvános iskolába nem járt, magánúton azonban széles körű műveltségre tett szert. Eleinte családjával, később egyedül is sokat utazott, három-négy nyelven egyformán tökéletesen beszélt, sőt verselt is. Több alkalommal töltött hónapokat Párizsban, ahol a Sorbonne hallgatója is volt. Korán kezdett verset írni, de hosszú ideig inkább csak a saját kedvtelésére. Csak bátyjának Mednyánszky Margittal kötött házassága után került kapcsolatba sógora, Mednyánszky László közvetítésével Just h Zsigmonddal, aki ettől kezdve legfőbb pártfogója lett. Állandó levelezésben álltak, többször személyesen is találkoztak, s Justh buzdítására adta ki 1890-ben, 35 éves korában első kötetét. Ettől kezdve — mintha csak pótolni akarta volna az elmulasztottakat — egészen az első világháborúig, sűrű egymás utánban láttak napvilágot verseskönyvei és regényei. 1910-ben a Petőfi Társaság is tagjai sorába választotta. A Nyugat indulásával kezdődő irodalmi megújulás azonban már alig vett róla tudomást. A két világháború közötti időben egyre elszigeteltebben élt anarcsi magányában. Csak az utóbbi tíz-tizenöt évben fordult újra feléje a figyelem. Újrafelfedezése a századvégi magyar irodalom jelentős gazdagodását, s a Nyugat előzményeinek árnyaltabbá tételét is jelenti. Művei: Nyírfalombok, 1890; Hafia, 1891; Újabb költemények, 1892; Maya, 1893; Fehér dalok, 1894; A virradat dalai, 1896; Pókhálók, 1896; Donna Juanna, La migration de Vame, 1897; 1898; Kakukkfüvek, 1901; Opálok, 1903; Két arany hajszál, 1908; Az erdő hangja, 1914; A magyar nép nótás könyve, 1943; Boszorkánydalok, 191 A.