Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
Általában a lengyel felkelők a magyarokat nem bántották. Ez az évszázadokra visszamenő magyar-lengyel barátság oka. A magyar csapatok nem törődtek velük. Ha lengyel bandákkal találkoztak, hagyták futni őket a németek nem kis dühére. Kölcsönös megnemtámadási egyezséget is kötöttek a magyar csapatok a lengyel felkelő vezetőséggel. A magyar autókra, a németekétől való megkülönböztetés céljából, piros-fehér-zöld táblákat erősítettek a rendszámtábla mellé. Egyik délután az őrség az osztályparancsnok szállására bekísér egy lengyel partizánt. Önként jött elő az erdőből. Jelentkezett az őrszemnél azzal, hogy a magyar parancsnokkal akar beszélni. Jól öltözött, jó benyomást keltő, látszólag a középosztályhoz tartozó, értelmes fiatalember. Diák formája van. Megmotozás után az osztályparancsnok kiküldi az őrt. Kettesben maradnak. Leülteti. Megkínálja cigarettával. Szívesen nyúl utána. Ki tudja, mikor szívott utoljára valódi dohányt. Folyékony németséggel előadja, hogy az egyik környező erdőben tartózkodó bandához tartozik. Azok küldöttek ide. Hivatkozva a magyarok és lengyelek közötti régi jó viszonyra, szinte bizalmaskodó hangon arra kéri az osztályparancsnokot, adjon el neki egy géppisztolyt lőszerrel együtt. Azzal egy vastag köteg bankót húz elő belső zsebéből és az asztalra teszi. Lehetett vagy 40-5.000 zloty.. (Ez a pénz már akkor teljesen értéktelen volt.) Tvábbá kijelenti, hogy bármely pillanatban bandája szívesen beáll a magyarok közé. Azok oldalán akar harcolni. Amint magyarázza, ők már sehová sem tartoznak. Mind a németeket, mind a muszkát egyformán gyűlölik. Nincs már helyük seholsem hazájukban. Mind a két fél le akarja gyilkolni őket. Szegény gyerek! Szegény lengyelek! Hová jutottak! Mennyi tragédiát hozott ez a rettenetes háború. Az osztályparancsnok nagy sajnálattal magyarázza neki, hogy ő ebben az ügyben nem illetékes. De be fogja kísértetni a hadosztályparancsnoksághoz. Ott adja elő majd ügyét. A jelenet mély benyomást kelt az osztályparancsnokban. Többet nem hallott a fiatalemberről. Aug. 19- A németektől előzetes értesítés érkezik, a lovashadosztály számoljon azzal, hogy rövid időn belül újból bevetésre kerül. A helyet nem közlik. De senki előtt sem vitás, hogy ez a hely Varsó körül lesz, ahol időközben igen heves harcok fejlődtek ki. A Plöhnenig elhallatszó ágyúszó és bombázás jóformán éjjelnappal tart már napok óta. 162 Aug. 20. Szent István nap. Reggel tábori mise. Az osztály egész jó benyomást kelt az új ruházatban. Az osztályparancsnok azonban egészen másképpen képzelte el névnapjának megünneplését. Nagy nehezen sikerült pár csirkét beszerezni. Az osztályparancsnok csirkepaprikásra hívta meg az osztály tisztikarát és pár jóbarátját a hadosztály-parancsnokságtól és más alakulattól. A napokban, csodálatosképpen, borszállítmány is érkezett hazulról a csapatnak. Ez volt az első és utolsó szeretetadomány, amiben a lovashadosztály részesült. Az osztályparancsnok 18 órára terAz eredeti (1944-es) napló e napi harcérték jelentése szerint az osztály tisztikara a pihenőből való elinduláskor a következő: Osztálytörzs: Szabadhegy alez., Hárshegyi zls., Weis zls., Tóth g.fhdgy., Hatházy fhdgy. Rohamszakasz: v. Solymossy fhdgy. Nehézfegyver század: v. Butytykay sz.cts., Pákh hdgy., Fehér zls. 4. század: Lázár fhdgy., Kiss I. zls., Bartal zls. 5. század: Szentgyörgyvölgyi szcls., gr. Degenfeld zls., Kéry zls. 6. század: dr. Baross hdgy., László hdgy., Vendrey zls.
