Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Bevezetés

BEVEZETÉS Félévszázaddal ezelőtt, 1944 júniusában utoljára indult a frontra a magyar huszár. A magyar királyi 1. honvéd lovashadosztályt, a honvédség utolsó lovas seregtestjét az 1942-43-as átszervezések során hozták létre, elsősorban az 1. honvéd lovasdandár 194l-es oroszországi hadjárata haditapasztalatainak felhasználásával. A hadosztály-parancsnokság 1942. október 1-étől működött Nyíregyházán vitéz Vattay Antal

1 vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Az új hadrend új, korszerű, a modern fegyverekkel vívott háború igényeihez mért kiképzést követelt, melyet ugyanez év őszétől el is indítottak, mégpedig azon elvek alapján, melyeket Vattay Antal már 1941 januárjában, az 1. lovasdandár parancsnokságának átvételekor a tisztikarhoz intézett parancsában lefektetett: „...A gyorsfegyvernem felállítását alig pár héttel ezelőtt a Kormányzó Úr Őfőméltósága magas jóváhagyásával szentesítette. E fiatal fegyvernem gyökerei eddig különböző talajból táplálkoztak. Azonban ez az eredetkülönbség nem széthúzásra adhat okot, hanem új, közös fejlődésre serkent, mely hatalmas, erős, tehetségesebb törzset nevel. A gyorsfegyvernem gondolatának és a régi lovasszellem alapján fejlődő új szellem apostolai legyünk. Ez az új, életerős gyorsfegyvernem szelleme képesít minket az elébünk tornyosuló sorsdöntő feladatok teljesítésére. A másik alapvető tényező a fegyelem. A fegyelem a csapatban élő figyelemnek, kötelességérzetnek és rendnek együttes fogalma. A fegyelem az elöljárótól erőt, az alárendelttől feltétlen engedelmességet követel... Fegyelem nélkül nincs eredmény, de még hadsereg sem... Most kezdődik az új kiképzési év. A kiadott és ismeretes kiképzési intézkedés is reámutat az alakiságok fontosságára. Az öntevékeny és önállóan gondolkodó harcos és parancsnok nevelése mellett - különös súlyt kell fektetni a katonás fellépésre, a feszes, fegyelmezett és férfias magatartásra. E nélkül a haza bomlasztó elemeivel szemben nem leszünk képesek a magyar fajban rejlő értékes harcos tulajdonságokat kifejleszteni. Harcászati felfogásom azok előtt ismeretes, kikkel a lovassági szemlélő melletti beosztásomból kifolyólag közelebbi érintkezésben voltam. Alapvető tételként ismerem el, hogy minden rangú parancsnok a szabályzatok keretén belül, a kapott feladat szellemében saját maga termeljen ki egy vezérlő gondolatot. Nem az elöljáró gondolatának kitalálására törekedjen, hanem saját lelkivilágában, egyéniségében, tudásában keresse tevékenységének alapjait. Ez vonatkozik az egyszerű csatárra, ez vonatkozik a csapatparancsnokra is. Csak az a katona, aki a feladat és saját akara1 Vattay Antal, vitéz (Sopron, 1891. aug. 13. - Budapest, 1966. nov. 2.), 1943- máj. 1-től altábornagy. 1941. jan. 1-től 1942. okt. l-ig a m. kir. 1. honvéd lovasdandár, majd az átszervezés után az 1. honv. lovashadosztály parancsnoka és lovassági felügyelő 1944. aug. l-ig. Augusztus 1-17. között a II. magyar tartalékhadtest parancsnoka, utána okt. 16-ig a Komiányzó Katonai Irodájának főnöke és főhadsegéd. Vattay Antal élétrajzi-önéletrajzi adatait Ixwebben lásd: Vattay Antal naplója, Sajtó aiá rendezte: Vígh Károly, Zrínyi Kiadó, Budapest, 1990, valamint: A nyíregyházi huszárok hadinaplója, 1941. A Jósa András Múzeum Kiadványai, 35. A szöveget gondozta: Bene János, Nyíregyháza, 1993.