Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Bevezetés

tára építi fel ténykedését és tudja, mit akar - lesz képes a kezdeményezést magához ragadni és eredményt elérni... "

2 Az eddig szerzett haditapasztalatok arra is rámutattak, hogy a lovashadosztály megszervezésekor elsősorban a tűzerőt kell fokozni, azt az osztályokhoz, alosztályokhoz kell beosztani, harckocsi és légvédelmi tüzérségi támogatást kell biztosítani, a vonatnál pedig mielőbb szükséges a fogatolt részlegek terepjáró motorizált egységekkel való felváltása.

3 Ezen alapelvek figyelembevételével a lovashadosztályhoz tartozó három huszárezred szervezete a következőképpen alakult: Az ezredparancsnokság védelmére egy törzs- (csapatcsendőr) szakaszt állítottak fel, két golyószórós rajjal. Az ezredközvetlen árkászszázad egy szakasza a parancsnokságnál maradt, a másik két szakaszt pedig — különleges kiképzés után - az osztályokhoz osztották be rohamárkász-szakaszként. Az ezredközvetlen távbeszélő századot szintén átszervezték: egy szakasz, korszerűbb rádiókkal, az ezredtörzsnél maradt, a másik két szakasz pedig osztályközvetlen rádiós szakasz lett. Új alakulatként került be az aknavető szakasz 4 db 81 mm-es aknavetővel. Továbbra is megmaradt az ezredközvetlen gépvontatású páncéltörő ágyús század, míg a három huszárütegből a mozgósítás után a 2. lovas-tűzérosztályt állították fel. A huszárezred két osztálya az árkász- és rádiós szakaszokon kívül egy-egy rohamszakaszt is kapott, 3 golyószórós rajjal. Teljesen új alosztályként jelent meg a nagy tűzerőt képviselő nehézfegyver század, melynek parancsnoka - egy idősebb százados vagy őrnagy - egyben az osztályparancsnok helyettese is volt. A század két géppuskás, két aknavető és egy gépvontatású páncéltörő ágyús szakaszból állt; fegyverzete 6 géppuska, 6 aknavető és 3 db 75 mm-es páncéltörő ágyú. Ezzel a huszárosztály jelentős tűzerőre tett szert, s alkalmassá vált súlypontképzésre, vagy huszárszázadainak megerősítésére. Az osztályokon belül megmaradt a három lovasszázad, melyeknek szintén megnövelték a tűzerejét a 4., nehézfegyver-szakasz hadrendbe állításával (2 géppuskás, 2 gránátvető és 2 nehézpuskás raj).

4 A lovasszázad nehézfegyverzete így 9 golyószóróból, 2 géppuskából, 2 gránátvetőből és 2 nehézpuskából állt. Rajparancsnoktól felfelé géppisztoly, lefelé karabély volt a személyi fegyver. Kardot már nem viselt a huszár, helyette a kézigránát, majd a páncélököl lett a közelharc eszköze.

5 2 A nyíregyházi Jósa András Múzeum Adattára: 833-94. sz. alatt (másolat). 3 A korabeli katonai terminológia az alosztályokon századokat és szakaszokat értett. Vonat: személy- vagy anyagszállításra, oszlopokba foglalt fogatolt, vagy géperőhajtású szállítóeszközök, a hozzátartozó személyzettel. A magyar királyi honvédségben századszintig lemenőén minden alakulat hadrendjében megtalálhatók voltak ezen csapatrészek, melyek ütközet-, eleség- és málhavonat-részeklxM tevődtek össze. Az ütközetvonat a harchoz és közvetlen utána szükséges anyagokat szállította, a lőszert és a mozgókonyhát; az eleségvonat a naponta felhasznált élelmet pótolta; a málhavonat pedig az a rész, melyre csak a menetcél elérése után van szükség, s melyet néhány napig nélkülözni is lehet (tiszti poggyász, ruházati és egészségügyi tartalék, irodafelszerelés stb). Berger Károly: A vezetés kézikönyve, Budapest, 1930.1. rész 278. 4 Br. Splényi Géza: Az utolsó magyar huszárok (Adatgyűjtemény) h.n.; é.n. 59-60. 5 Az 1. huszárhadosztály a második világháborúban (Harctéri naplók, visszaemlékezések 1944-1945) Huszártörténeti Tanulmányok II. Szerk.: Söptei István. Sárvár, é.n. 10.