Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

kiutalnak két 22 cm-es aknavetőt. Ezek gyilkos hatású mozsarak. Valóságos óriások. Akkor még senki sem tudta, hogy ezeket gépjármű vontatásra gyártották a németek. Midőn később vadonatúján a hátországból beérkeztek, nagy gondot és fejtörést okozott lóvontatásra való átállításuk, elsősorban óriási súlyuk miatt. Hát — amint később ki fog derülni - nem kellett sokáig kínlódni tovamozgatásukkal! Az orvosoknak is sok a dolga az egységek egészségügyi vizsgálataival. Mindenkit egyenként lelkiismeretesen átvizsgálnak. A pihenő első vasárnapján a hadosztályhoz beosztott katolikus tábori pap misét mond, az elsőt a hadosztálynak hazulról való elvonulása óta. Az egységeket lelki malasztban részesíti, általános abszoluciót ad és a mise végén mindenkit megáldoztat. A fiatal alantos tisztek - midőn az első napokban az egységek számára kvártélyokat kerestek — egy szomszédos községben német tábori bordélyt derítenek fel. Egymást heccelve elhatározzák, hogy amint idejük engedi, megtekintik a „műintézetet". Az első napokban azonban részben a fáradtság, részben a napi felgyülemlett szolgálati teendők miatt erre sor nem kerülhetett. A lovashadosztály pihenőhelye már a német hadtápterületbe esett. Tábori kórházak, gyűjtő-, és irányítóállomások, raktárak és bordélyházak is nagy számban települtek ezen a területen. Mióta azonban a hadosztály ide beérkezett és a Varsó körüli helyzet kezdett kritikussá válni, a németek lázas gyorsasággal megkezdték a hacltápterület kiürítését. A német tábori bordélyház-intézmény új és meglepő volt a magyarok szemében. Senki nem sejtette, hogy a németek ilyet is tartanak fenn a front mögött. Működését is tipikus német alaposság jellemzi. A „Ház" parancsnoka egészségügyi őrmester, beosztottja a „madame", aki a hölgyeket tartja kordában. Ez a műintézet a harctérről beérkező német katonákat — néha egész kisebb csoportokat - szolgálja ki. Az őrmester a bejárat mögötti helyiségben áll fegyverével, a fecskendővel a kezében és minden egyes látogatót az előíráshoz híven a műélvezet előtt fertőtleníti. Utána az alanyt az egyik helyiségbe irányítja, ahol a szerencsétlen áldozat tettre készen várja. Utasítás szerint mindenkinek 15 perc alatt végeznie kellett, hogy a kapu előtt sorban álló és beeresztésre váró bajtársakra is mindre rákerülhessen a sor. A lányok zöme zsidó, vagy német fogházakból összeszedett, büntetett előéletű, vagy a németek által, különböző országokban végigvezető kalandozásaik alatt felszedett, idegen nemzetiségű nőkből verődött össze. A zsidókat a koncentrációs táborokból szedték ki. Midőn az osztály vállalkozó szellemű fiatalsága, felajzott gondolatokkal a kilátásba helyezett gyönyörökre, végre eljutott a bordélyházba, annak hűlt helyét találta. Közben evakuálták azt is. A fiatalság ugyan errefel kissé lelohadt, de nem nagyon sajnálták a dolgot, mert az előírások szerint kiszabott rövid és „futószalagos" idő - ab ovo - mindenkinek ellankasztotta a kedvét. Kilépve a hadműveleti területről itt már nem jár harctéri, hanem rendes, polgári ellátás. A magyar egységeknek kiutalt élelmezési anyag oly kevés, hogy abból jóllakni nem lehet. Zsiradékot alig, húst egyáltalán nem utalnak ki a németek. Ez a