Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

ges tűzgépekkei szemben. A huszárok fáradtak és éhesek. Soknak lába fel volt törve. Volt ember, aki mezítláb indult az ütközetbe. Elfacsarodott az ember szíve a szegény emberek láttára, amint elcsigázottan, rongyosan és fásultan indultak a halálba. De azt is meg kell hagyni, hogy bár komor hangulatban és vánszorogva, de bátran és elszántan indult az egész. Az előnyomulok simán elérik az Alexejki előtti terephullámot. Az elég élénk ellenséges lefogótüzben alig volt veszteségük. Az ellenséges aknavető- és tüzérségi tűz jól feküdt a dombháton. Alexejkit azonban nem tudták birtokba venni. A tanya és a falu szegélye előtt az ellenséges tűzben az előnyomulás elakadt. A századok beásták magukat. Az osztály balszárnyán előnyomuló „N" osztály eléri a falu szegélyét. A falu az aknavetők összpontosított tüzében feküdt. Ez eleinte igen hatásos volt, mert az ellenség kezdett a faluból kivonulni. Amint azonban az osztály az aknavető tűz elült, azonnal ismét vissza kezdett húzni. Az „N" osztály előnyomulása elakadt a község szegélyén, bár előtte alig volt ellenállás. De kifogyott a lőszere. E balszerencse azonban jellemző az utánpótlásra. Midőn egyszer sikerre számíthatott volna az egység, az akciót lőszerhiány miatt le kell állítani. Dél felé az ellenség látszólag kezd erősödni. Előreszivárgása mindenfelé észlelhető, tüze fokozódik. Ezért a lőszer nélküli „N" osztály visszavétele vált elsősorban szükségessé. Időközben az osztály jobbszárnyára átcsoportosított 3- huszárezredet is kivonják és máshová irányítják. A „H" osztály elszigetelten marad vissza és először az „N" osztály visszavételét fedezi. 14-1

S óra között az osztályparancsnok az állandóan fokozódó ellenséges nyomásra elrendeli a lépcsőzetes leválást az ellenségtől. Ez azonban helyenként csak kemény harcok árán sikerül. Az osztály igen heves tűzben, súlyos veszteségek árán (kb. 200 fő sebesült), egyes harccsoportok csak kézitusában tudtak elválni. Három géppuska is visszamaradt. Az aknavetők ebben az esetben is utolsó pillanatig hősiesen és hathatósan támogatták a küzdőket. Ez az elválás azonban nem volt pánikszerű. Előre megszervezetten, tervszerűen, fegyelmezetten bonyolódott le. Máskülönben az osztálynak még több vesztesége lett volna, ha nem fogta volna el a muszka egészében. A kötözőhely közvetlenül az osztályparancsnok harcálláspontja mellett települt a dombhát aljában kis erdőcskében. A sebesültek nagy tömegben özönlöttek a kötözőhelyre. Mai napon az orvosnak igen megerőltető feladat jutott. Nemcsak a sebesültek szokatlanul nagy száma, hanem a kötözőhely területére sűrűn becsapódó ellenséges lövedékek is nagyon megnehezítették munkáját. Csak a végletekig fokozott idegfeszültsége tartotta benne a lelket. Az osztályparancsnok egyik szeme állandóan az orvoson volt, mert tudta, milyen kínokat áll ki a félelemtől. Attól tartott, hogy összeroppan és a sok tehetetlen sebesült ott marad. Magában teljes elismeréssel adózott a doktor hősies önfegyelmezettségének. Sok sebesült köszönhette az oivosnak, hogy megmenekült. Mindegyiket sikerült Stajkiból rekvirált panje-fogatokon a tűzvonalból - legtöbb esetben vágtában - kiszállítani. Mit szenvedhettek egyesek a rázós taligákon! Kivonás után a lovas részek vágtában vonultak el. De a gyalogrésznek még hosszú, fáradtságos és eléggé veszteségteljes utat kellett megtenni a még jó dara6S