Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
big menetvonalán jól fekvő ellenséges tűzben, míg ki tudta magát vonni annak hatása alól. Az ellenség nem üldözött, csak lassan, óvatosan követte az osztályt, így az egérutat nyert. Amint az osztályparancsnok visszafelé lovagol törzsével, a védőállástól kb. 5-6 km-re délnyugatra, egy kis erdőben rábukkan Jürgen 149 német SS-Generális gépkocsi-, és autóbusz-karavánból álló törzsére. Ő volt az itteni védőszakasz parancsnoka. A lovashadosztály átmenetileg neki volt alárendelve. Nála tartózkodik Schell Zoltán ezredes, a lovashadosztály-parancsnokhelyettese. Itt játszódik le egy, a német és magyar parancsnokok között kiéleződött viszonyra jellemző jelenet. Amint az osztályparancsnok Schell ezredesnél jelentkezik és tájékoztatja a helyzetről, az szinte lehúzza az osztályparancsnokot a lováról és bevonszolja a generális autóbuszába. Közben azt mondja neki: - Ez az „állat" (Jürgent értve alatta) vissza akar rendelni benneteket előbbi védővonalatokba. Nekem nem akarja elhinni, hogy túlerejű ellenség támad, aminek Ti ellenállni nem tudtatok. Azt mondja, hogy Ti gyáván elfutottatok. Legjobbkor jöttél. Magyarázd meg Te neki a helyzetet. Talán neked hinni fog. Rám már nem hallgat. Midőn belépek a buszba, felfuvalkodott, arrogáns képű „Piffket" látok székében hátradőlve, szétvetett lábakkal asztala mellett ülni. Nyakában I. osztályú Lovagkereszt a gyémántokkal csillog. Előtte térképek. Az osztályparancsnok előírás szerint jelentkezik. Kérdezi: - Mi a helyzet? Mit keresek itt? Az osztályparancsnokot éktelen méreg fogja el a pimasz kérdésre. De igyekszik uralkodni magán és a helyzetet röviden és tárgyilagosan vázolja. A generális kételkedve, hidegen, szinte megvetően méri, végig, mire az osztályparancsnok még a következőket mondja neki: - Az ellenség rövidesen el fogja érni ennek a kis erdőnek a szélét. Sarkunkban van. Feltartóztatására az osztály túl gyenge. Ha azonban Ön ezt nekem nem akarja elhinni, azt ajánlom, hogy Ön és én, tehát csak mi ketten, hajtsunk vissza azon az úton, melyen idejöttem. Akkor saját maga meggyőződhet a helyzet valóságáról. Előre megmondom, hogy az erdő elhagyása után azonnal erős ellenséges tűzbe fogunk jutni. Látok — és rámutatok a Lovagkeresztre - valami csillogót a nyakában lógni. Ebből feltételezem, hogy Ön bátor katona és nem fog visszariadni ettől az úttól. Erre dühében elsápad. Végigmér és csak ennyit mond: - Akkor folytassa a visszavonulást. Mindjárt kiadom erre vonatkozó parancsaimat! Jürgen, Schell Zoltánnál Jörgen, tábornoki rangban lévő SS-vezető, harccsoport parancsnok. Csoportja 2 páncélgránátos zászlóaljból állt erős tüzérséggel és rohamtűzérséggel megerősítve. Dalnoki Veress Lajos: i. m.: 408.
