Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
és amint elkészült, azonnal indították ki az állomásról. Alig maradt idő a búcsúcsókra. Künn, a nyílt pályán az elvonulók között nagy a megilletődés. Közülük nem egy megérezte, hogy a magyar huszárt utoljára szólították fegyverbe a haza védelmére. Utoljára vonul el a harc mezejére, de nem úgy, mint elődei számtalan esetben annak előtte. Azok — ha személyesen nem is mindig -, de szellemükben visszatértek, hogy új utódokat neveljenek és feltöltsék megritkult soraikat. A sűrű fakeresztek a lovashadosztály hosszú, véres útjain végig Lengyelországon és a Tiszától az ország nyugati határáig a magyar huszár utolsó haditetteinek mind megannyi dicső jelképei és állomásai. Ezzel elhangzott „hattyúdala". Kiöregedett, elavult a korszerűen felszerelt hadseregek sorában. Kiadta lelkét. Becsülettel kiszolgált és végleg átadta helyét a modern harceszközöknek, a repülőknek, a páncélosoknak, amelyek átvették hivatását. Induláskor közlik a „H" osztályparancsnokkal, hogy a szerelvény irányítása Luniniec, mely Kelet-Lengyelországban, a Pripjaty-mocsarakban fekszik. A kerekek egyenletes, monoton kattogása lassacskán megnyugtatja az idegeket. A messze földre eltávozók elcsendesednek, ki-ki maga gondolataiba elmerül. Az osztályparancsnok lelki szemei előtt egy kaleidoszkóp kezd el cikázni: emlékek, gondolatok az elkövetkezendő harcokkal kapcsolatosan, elképzelések, aggodalmak az osztályon belüli szolgálati viszonyok felett, alárendeltek mérlegelése — és nem utolsó sorban a hadihelyzet és azzal kapcsolatosan kilátások a jövőre, élet és halál, a visszatérés kilátásai. Rapszodikusan villan fel előtte: - pályafutása, harcra való nevelése. Ebből most fog vizsgázni. Nagy megpróbáltatás lesz. A felelősségérzet erősen nyomja. - ünnepélyes esküjének megtartása. Annak szentsége, amelyet minden körülmények között magára nézve kötelezőnek tart. - a Hadurához való törhetetlen hűség. Parancsainak gondolkodás nélküli végrehajtása. - mi lesz a haza sorsa? ízig-vérig magyar volta felháborodik arra a gondolatra, hogy az ország esetleg elvesztheti függetlenségét. - hivatásával járó kötelességei. Elsősorban az ország határainak megvédése. - Magyarország viszonya „nagy" szövetségesével, mellyel neki egyénileg semmiféle lelki kapcsolata nincs és csak a közös érdek — a háború megnyerése — szempontjából tart ki mellette. Bár nem szimpatizál vele, de árulást nem követne el. Az árulás gyalázat. Mentalitásával összeegyeztethetetlen. - katonai nevelése. Sohasem gondolt országon kívüli hódító hadjáratra, csak az ország meglévő határainak megvédésére. - az ország megszállása márc. 19-én a németek által. Az általuk felállított „bábkormány" 123 Hitler kiszolgálására. Itt Sztójay Döme kormányára utal a naplóíró.
