Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
akármilyen délicatesse. 190 A téglavető körül az osztálytörzsbeliekből jól megszervezett figyelőgyűrű áll. A figyelők a legkisebb eseményt és mozgást jelentik. A téglavetőtől alig 20 méterre, a műút sarka szélén ülő és éppen vajaskenyeret majszoló német páncélost aknavető telitalálat éri. Egyik páncélos lövedék a másikat űzi visítva a levegőben. 191 Ebben az időben Marky délen egy tragikomikus jelenet játszódik le. Egy eltévedt T-34 valahogyan becsúszott a 3/11. vonalába. Leküzdésére a községben lévő német rohamlövegek közül egyet jelölnek ki. Ez óvatosan közeledett a házak között a T34 felé. Közben azonban pillanatokra elvesztette szem elől a szintén mozgásban lévő ellenfelet. Végre egy ház sarka mögött egymásra bukkantak,mégpedig úgy, hogy ágyúcsöveik egyszerre tolódtak ki a ház sarka mögül. Mindkét jármű hirtelen leállt. Mindkettőnek a legénysége kiugrott és ellenkező irányban kezdett el menekülni. Az oroszokat később a 3/IL vonalában elfogták. A németek visszamentek rohamlövegükért és bevontatták a T-34-et is. 19 órakor végre megjön a megváltó parancs a „H" osztály kivonására. Ennek értelmében 21 órakor kell az állásokat elhagyni és a Visztula mögé menetelni. Ez az örömhír persze pillanatok alatt elterjed a vonalban. A legénységet alig lehet tovább helyén tartani. Az osztályparancsnok még jobban „drukkol". Istenem, csak az utolsó pillanatban meg ne rendüljön a vonal! Besötétedés után az osztályparancsnok harcálláspontja rövid, de igen erős tűzcsapást kap. Figyelők a harcálláspont előtt kb. 150-200 méterre északra, a 4. század balszárnya mögött valami gyanús mozgást észlelnek. A szürkület miatt nem lehet pontosan oclalátni. Az osztályparancsnok azonnal kirohan a téglavetőből azzal, hogy odamegy. Azonban csak szökellve tudja a helyet elérni. Négyszer-ötször le kell hasalnia, mert állandóan gyalogsági lövedékek süvítenek el és csapódnak be mellette. Amint a Dluga patakot eléri, annak árkában a 4. század egy őrmesterét találja benne meghúzódva, tíz-tizenöt főnyi legénységétől körülvéve. „Meglógtak" az állásukból. Az osztályparancsnok beugrik közéjük, hogy fedezékbe jusson. Éktelen düh fogja el. Majdnem tettlegességet követ el az őrmesteren. Leszidja és visszarendeli az állásába, kb. 200 méterre nyugatra. Gyáva magatartásával az egész osztályt a legnagyobb válságba sodorhatta volna a kivonás előtti utolsó percekben. Megszégyenülve visszahúzódik embereivel támpontjába. (Másnap a menet alatt az osztályparancsnok módot talált rá, hogy felkeresse az őrmestert. Kezet fogott vele és pár szóban kérte, felejtse el a tegnapi esetet. Az őrmester belátta hibáját. Nem haragudott az osztályparancsnokra. Sőt, elérzékenyülve szorongatta az osztályparancsnok kezét, majdnem sírva fakadt és megköszönte „atyai" magatartását.) delikates/. - csemege, ínyencség 191 Az eredeti (1944-es) naplóban erről a napról még az alábbit is feljegyezte a naplóíró: „Estefelé mar nyilvánvalóvá vált, hogy ezt a kacskaringós és bekerített arcvonalat tovább tartani nem lehetett. Gr. Degenfeld Ottó zls., a 4. század parancsnoka és Nagy Dani szds., 5. századpk. is könnyebben megsebesült. Nem hagyták el beosztásukat, mert csak géppisztoly- és kis aknarepeszt kaptak. Derék fiúk. Kiesésükkel nem igen maradt volna tisztem más." Nagy Dániel, rápolti (Rápolt, 1910. dec. 14. - elhunyt), 1940. nov. l-től hivatásos tiszt, 1944. júl. l-től százados. 1943. nov. l-től a 4. huszárezred ezred 2. segédtisztje, 1944. szept. l-től a 4/5- lovasszázad parancsnoka. 1945. jan. 21. - márc. 4. között szovjet hadifogságban.