Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
10 óra körül az árkász szakasz igen erős tűzcsapást kap. Bár támadás nem éri, mégis megrendül és a téglaégetőig fut vissza. Magával rántja a 6. és 4. század egyes támpontjait is. Csak az 5. század marad a helyén. Ismét vaklárma volt. Az osztályparancsnok a rohamszakasszal kirohan a 4. század felfogására. A legnagyobb eréllyel, ordítozva, szitkozódva, pisztollyal a kezében sikerül végülis a megrendült részeket megállítani és eredeti állásaikba visszaterelni. Közben a hadosztály intézkedésére beérkezik egy század az „N" osztálytól az osztály megerősítésére. Ezt az osztályparancsnok beveti a 6. század jobbszárnyán, hogy ott a 6. és 4. század között keletkezett rést kitöltse és ássa be magát. Az osztályparancsnoknak pillanatnyilag nincs ideje arra, hogy a parancs végrehajtását ellenőrizze. A század igen lassú előkészület után még lassabb ütemben nyomul elő, bár nincs érintkezésben az ellenséggel. Nem éri el az első vonalat, hanem amögött kb. 150 méterre, erős ellenséges tűzben beássa magát. Ez is a századparancsnok erélytelenségére és beijedtségére vall. Már senkiben sem lehet megbízni, pláne idegen alakulathoz tartozó egységben nem. Mindenki már csak a kivonásra gondol és arra, hogy addig legalább bőrét mentse. Az osztályparancsnok az észleltek felett mindjobban deprimálódik 187 és kedvetlenné válik. Mialatt az osztályparancsnok a 4. századdal és az erősítésre beérkezett századnak kiadandó feladattal van elfoglalva, az árkász szakasz visszamaradt a téglaégetőben (ló óráig), bár az osztályparancsnok annak szintén megparancsolta, hogy azonnal (11 óra körül) foglalja vissza eredeti állását. Ezt a parancsot sem volt ideje az osztályparancsnoknak ellenőrizni. A következmény az lett, hogy régi állását elfoglalni nem tudta. Időközben túlerejű ellenség fészkelte be magát ott. Az osztályparancsnoknak már semmi eszköz vagy megoldás nem áll rendelkezésére a sorozatos parancs nem teljesítés meggátlására. Az alparancsnokok teljesen megbízhatatlanná váltak. Emiatt a vezetés előbb-utóbb csődöt mond és katasztrófa fog bekövetkezni. Csoda-e, ha az osztályparancsnokban az idegfeszültség, az elkedvetlenedés és az ingerültség nőttön-nő. Nem marad más hátra, mint az osztály balszárnyát észak felé lereteszelni 188 , mert az most már teljesen lóg a levegőben. A késő délutáni órák is igen kritikusak. Az osztály egész állásán, valamint az osztályparancsnok harcálláspontján állandó, erős tűz fekszik. A téglavető néhány találatot kap, de biztos óvóhelynek bizonyul. A 3/H- osztályparancsnok 189 szintén a téglaégetőt választja ki harcálláspontjául. Déli irányban védő osztályával éppen annyira elfoglalt, mint „H" osztályparancsnok a magáéval. A két évfolyamtárs és jóbarát állandóan ide-oda figyelnek, ki- és bejárnak, ahogyan a kényes helyzet megkívánja. Időnként a 10-20 percig tartó, rövid pihenőjük alatt összeülnek a földön és jóízűen fogyasztják vödörből a főtt krumplit, amit az emberek a téglavető körül elterülő burgonyaföld bokrai alól kaparnak ki és a téglaégető vastag falain belül állandóan főznek. Közpréda és jobban esik az éhes gyomroknak, mint dcprimáiódik - lehangolódik, elcsügged Reteszállás: egy olyan előre kiépített (árok, támpont) vagy kijelölt védőállás, ahol a védő az arcvonalat áttört ellenség támadását igyekszik elhárítani (elreteszelni). A 3/II. huszárosztály parancsnoka: Pongrácz Géza, vitéz, báró szentmiklósí és óvári (Bécs, 1900. márc. 5. - ??) alezredes, 1943- okt. l-től a 3/11. huszárosztály parancsnoka.
