Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)
Az utolsó huszár
Éjjel Zielonka területén gyenge ellenséges repülőtevékenység. Különben nyugalom. Szept. 10. Gyenge napsütés. Már köpenyben kell járni. Az éjszakák hidegek. Hellyel-közzel reggel deres már a fű. 7-9 óra között Struga irányából pergőtűz és erős csatazaj hallatszik. Komoly orosz támadás bontakozik ki, melyet azonban a Totenkopof és a ködvetők szétvernek. 10-11 óra között az osztálytól délre hallatszik pergőtűz. De semmi jelentés nem érkezik, hogy ott valójában mi történt. Az osztály vonala előtt általános csend honol. Délután Zielonka feletti légtérben erős ellenséges légitevékenység. Állandóan 20-25 gép kering az osztály felett. Sehol egy német gép a láthatáron. Struga felől erős csatazaj hallható. Ez, valamint a nyugalom a vonal előtt, vésztjósló, orosz meglepetésszerű támadás előjelei. Miután az osztályparancsnok nem tudja, hogy az oroszok ez alatt az idő alatt mennyi erőt gyülekeztethettek előre a 4. század előtti aljfás erdőbe, elhatározza, hogy azt a területet 18 óra tájban felderíti. E vállalkozás támogatására a vonalba beásott három rohamlöveget más állásba kell vonni. Kivonásuk alatt azonban a motorok erős bugása és a láncok csattogása, az osztályparancsnok nagy mérgére, olyan zajt csap, hogy az több száz méterre hallható. Ezért - és miután az osztályparancsnok a vállalkozást meglepetésre alapozta - a támadást későbbre kellett elhalasztani. Ezalatt az idő alatt az osztályparancsnok a 4. század bunkerjében tartózkodik. A tűzérfigyelő mellett áll és távcsövezik. Váratlanul - tényleg mint derült égből a mennykő - ellenséges páncéltörő lövedék csapódik be éles csattanással az árok hátsó falába. Tőből elviszi egy tüzér őrvezető fejét. Cafatokká megy. Az őrvezető két lépésre állt az osztályparancsnok mellett. E jelenet másodpercek alatt játszódott le. Először a körülállók alig eszméltek rá a történtekre. Épp olyan jól az osztályparancsnok fejét is elvihette volna. A lövedék okozta légnyomástól, a fülsiketítő csattanástól az osztályparancsnok egészen kába lett. Amint ijedtségéből felocsúdik és magához tér, első gondolata hálát adni a jó Istennek, hogy megint egyszer megsegítette az életben. Viszont ebből az esetből az is kitűnik, hogy az ellenség megfigyelési viszonyai jók és valószínűleg valami magas megfigyelőből (kobylkai templomtorony?) belát az osztály állásába. Az is feltételezhető, hogy az osztály állását már pár napja felderíthette és elég erőben megközelíthette. Tanulság: ezentúl még nagyobb gondot kell fordítani a rejtőzésre, a mozgást a minimumra kell csökkenteni. 21 órakor a hadosztálytörzstől a következő tájékoztató érkezik az osztályhoz: - Varsótól keletre a németeket visszanyomták Prágáig (Varsó északkeleti külvárosa). - Strugánál még eldöntetlen heves harc dúl. Ha az oroszok áttörnek, könynyen elvághatják a lovashadosztály visszavonulási útját a Narew és a Visztula között. A lovashadosztály számára a Visztulán való átkelésre csak egy hadihíd jöhet számításba (7. sz. vázlat), a Varsótól északnyugatra lévő. Ennek tartása a hadosztály részére létkérdés. Ezért számolni kell azzal, hogy a hadosztály alakulatait az éj folyamán kivonják jelenlegi állásaikból.
