Németh Péter (szerk.): Szabadhegy István huszár alezredes naplója 1944. (Jósa András Múzeum Kiadványai 41. Nyíregyháza, 1995)

Az utolsó huszár

Odarendeli az árkász szakaszt földbunker, illetve mély óvóhely kiemelésére és annak berendezésére. Midőn az osztályparancsnok dél felé visszatér, jelentik neki, hogy a Turow nyugaton felállított harcelőőrsök erős ellenséges nyomás elől visszavonultak a főellenállási vonalba. Azonkívül kb. zászlóalj erejű ellenség a védőállás jobbszárnyát kb 800 méterre megközelítette és ott beásta magát, a 103- magassági pont előtt. Erre az osztályparancsnok a 6. századot a 4. század megerősítésére (10. sz. vázlat), annak jobbszárnya mögé tartalékviszonyba rendeli. Az 5. század mint új osztálytartalék a közép mögött. 1 } Ezzel a különben igen előnyösen telepített védőállás, melynek az 1. és 2. harcelőőrs sarkalatos pontja volt, igen kellemetlen helyzetbe került. Egyrészt az ellenség idő előtt és feltartóztatás nélkül megközelíthette a saját vonalat, annak települését, minden behatás nélkül, felderítheti. Ezenkívül az osztályparancsnok nem tudta, milyen ellenséges erővel áll szemben. Az ellenség előreszivárgását a 4. század közepe előtt elterülő, sűrű, aljfás erdőcskében rosszul lehetett megfigyelni. Az osztály szempontjából tehát elsőrendű fontosságú volt, hogy a harcelőőrs minél tovább tartson ki. Nem beszélve arról, ezek a támpontok aránylag könnyen voltak tarthatók, mert előnyös terepponton települtek és azokat az aknavetők és a tüzérség kitűnően tudta támogatni. Mindezek mérlegelése után az osztályparancsnok elhatározza, hogy - amíg nem késő - ellenlökéssel a harcelőőrs helyét visszafoglalja. E feladat végrehajtására az 5. század három raját jelöli ki az osztályparancsnok. { 1 A vállalkozás pontos tervét és lefolyását a legapróbb részletekig, a rajok működését, magatartását, egymás kölcsönös támogatását az osztályparancsnok előzőleg pontosan megbeszéli a rajparancsnokokkal. A vállalkozást meglepetésre alapozza, ezért csak rövid tűzelőkészületet akar bevezetni. 19 órakor mind a három raj egymás után beugrott a 4. század előtt lévő - időközben - felrobbantott híd tölcsérébe (10. sz. vázlat). Az első raj abban azonnal harcelőőrsszerűen berendezkedik. A másik két raj a műúttól északra eső, erősen fedett terepen, egymást tűzzel támogatva, szökellésszerűen a fás részt kézigránáttal és géppisztollyal az ellenségtől teljesen megtisztítja, majd előrejut a Dluga patak vonaláig. Ezalatt az osztály nehézfegyverei tűzcsapásra készen álltak. A vállalkozás megindulásakor az ellenség igen heves, kb. 25 percig tartó aknavető és „csim-bum" tűzcsapást fektet a védővonalra. Ez azonban kárt nem tesz. A rajok a vállalkozást lendületesen és rámenősen hajtották végre. Teljes sikerrel járt. Ebből is megállapítható, hogy az ellenség csak gyenge felderítő részekkel közelítette meg a védővonalat és az 1. és 2. harcelőőrs visszaugrása teljesen indokolatlan volt. Az osztályparancsnok a rajokat megdicséri hősi viselkedésükért. Büszkék lehetnek tettükre. A vállalkozás sikere annak is betudható, hogy annak ütemes, mozzanatszerű lefolyását az osztályparancsnok a rajparancsnokokkal a legaprólékosabban megbeszélte. A vállalkozás óramű pontossággal zajlott le. Sebesülés nem történt.