Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)
A gyűjtemény bemutatása
gyár országgyűlés 1723. évi I. II. és III. törvénycikke alapján foglalta el 1740 októberében. Törvényes jogát a trónra azonban csak a nyolc évig tartó örökösödési háborúval (1741-1748) tudta elismertetni a trónkövetelőkkel és szövetségeseikkel szemben. A háború kirobbanásának évében, 1741. május 14-én Pozsonyban ült össze a magyar országgyűlés. A nemzeti jogok és törvények megtartásának ígéretét tartalmazó királyi leiratok és a királyi koronázási hitlevél nyomán a rendek elfogadták a nőági örökösödést. 1741. június 25-én megkoronázták a királynőt, szeptember 20-án pedig megtörtént férjének, Lotharingiai Ferencnek a társkormányzóvá való kinevezése is. Ezen az országgyűlésen indítványozta egy, a Szent István nevéről elnevezett nemesi lovagrend felállítását a dömölki apát.^ Javaslata szerint az országgyűlésnek törvénnyel kellene az Aranygyapjas Rend mintájára e rendet létrehoznia. Elképzeléséről gróf Esterházy /Ó2S<?/'országbíróval is tanácskozott, aki bár a gondolatot jónak tartotta, a rend törvényes létrehozását nem látta szükségesnek. A dömölki apát javaslata feledésbe merült az örökösödési háború hosszú évei alatt, az időpont nem kedvezett a rendalapításnak. A háború Mária Terézia számára végső soron eredményes, sikeres befejezésében fontos szerepet játszott a magyar nemzet, a kétszer (1741 és 1744) meghirdetett nemesi fölkelés, a 80 ezer fegyveres, akik a királynőjük zászlai alá álltak. Az aacheni békekötés (1748. X. 18.) után Mária Terézia külpolitikájának fő célja Sziléziának II. Frigyestől való visszaszerzése lett, de az 1756-ban kirobbantott 7 éves háborúban (1756-63) már francia-orosz-szász szövetségben vett részt. A háborút lezáró hubertsburgi békeszerződés (1763- II- 15.) a korábbi status quo-t erősítette meg, Mária Teréziának végleg le kellett mondania Sziléziáról Poroszország javára. Egyedüli eredményként II. Frigyes azon kötelezettségét könyvelhette el, hogy az esedékes római királyválasztáson fiára, József főhercegre adja szavazatát. A választás 1763. március 27-én történt, József valamennyi választófejedelem egyező szavazatával római király lett. A hét éves háborúhoz kötődik a Katonai Mária Terézia Rend létrehozása. 1757 májusában II. Frigyes már Prágát ostromolta, amikor Daun tábornagy Kolinig előrenyomulva, június 18-án fényes győzelmet aratott a porosz seregen. E diadalt örökítette meg a császárné az említett katonai díszrenddel. 57 Három év múlva, 1760-ban pedig gróf Esterházy Ferenc javaslatára (1762-től magyar főkancellár, aki különös kegyben állott mind az uralkodónőnél, mind annak férjénél) már egy polgári érdemrend létrehozásának a tervével foglalkozott, amely rendet az első apostoli király, Szent István Cl) nevével akart összekapcsolni. A királynő megbízásából el is készült egy 25 pontból álló francia nyelven megfogalmazott rendelettervezet, gróf Rudolf Chotek, az udvari kamara akkori elnöke azonban lényeges pontokban nem értett azzal egyet. Lotharingiai Ferenc és bizonyos konzervatív udvari körök eleve ellenezték az új rend létrehozását, félve az Aranygyapjas Rend és a Katonai Mária Terézia Rend becsének csökkenésétől. Mindezek miatt az uralkodónő egyelőre elállt a terv megvalósításától; noha királysága díszének emelésére még 1758-ban XIII. Kelemen pápa jóváhagyásával megújította az „apostoli" király címet, 10 amelyet hajdan Szent István nyert II. Szilveszter pápától, de utódai nem használták. Magyarország Mária Terézia felszólítására 50 ezernél több újonccal, tetemes pénz- és élelmiszersegéllyel járult hozzá a 7 éves háború terheihez. Ezt méltánylandó 1760-ban udvarában magyar nemesi ifjakból megszervezte a királyi testőrséget, hízelegvén a nemzet hiúságának, egyidejűleg emelvén az udvar fényét (párducbőrös délceg ifjak); számukat József római királlyá koronázásakor (1764. május 5.) közel 500 főre emelte; 1765-ben Erdélynek „nagyfejedelemség" címet adományozott stb. Az államadósság a háború 7 éve alatt 200 millióra emelkedett, a beállt békeidőben az önkéntes adományok megszűntek, új jövedelmi forrás nem állt rendelkezésre az adósság és a kamat fizetésére. A hadsereg létszámát, amelyben az uralkodónő fő támaszát látta, nem akarta csökkenteni, udvarának fényéről, jótékonykodásairól sem kívánt lemondani. Nehéz gazdasági helyzetében Mária Terézia a Magyar Országgyűlés 1 764. júliusára történő összehívását határozta el (amelyet 13 év óta nem tett meg) az adók megemelése céljából, az államadósság egy részének átvállaltatása reményében.
