Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

A gyűjtemény bemutatása

Ebben a helyzetben lépett fel ismételten gróf Esterházy Ferenc magyar királyi udvari kancellár a Szent István Rend létrehozásának tervével: 1 véleménye szerint a rendekre kedvező hatást gyakorolna, gesztus értékű lenne a rend megalapítása. Mária Terézia azonosult a gondolattal, az események felgyorsultak. Gróf Esterházy Ferenc kidolgozta a rendstatutumot latin és német nyelven, és 1764. január 30-án átadta azt az uralkodónőnek. Kaunitz Vencel kancellár változtatási javaslatait Esterházy gróf elfogadta, s néhány héten belül az esküformula és az avatási ceremónia terve is Mária Terézia asztalára került. Közmegelégedésre az uralkodónő 1764. február 20-án a rend kancellárjává gróf Esterházy Ferencet nevezte ki, aki március 26-án tette meg javaslatait a rend első vitézeire, - valamennyien magyar nemesek voltak. Az állami pénzverde, mivel a rendnek vagyona még nem volt, a királynő magánpénztárának terhére elkezdte a rendjelvények készítését, a rend pénztárnoka pedig parancsot kapott a rendi öltözetek elkészíttetésére. A Magyar Királyi Szent István Rend alapítására és az első avatásra 1764. május 5-én és 6-án került sor,

62 a trónörökös, József, római királlyá történt koronázása napján és másnapján, ünnepélyes külsőségek között, barokk pompával. A rend hangsúlyosan magyar jellegére tekintettel Mária Terézia magyar viseletben jelent meg, kíséretében kizárólag magyar nemesek és a magyar testőrség tagjai vettek részt. „Ezen Vitézrend Szent István apostoli király nevéről fog neveztetni, és eszerint annak tagjai is Szent István apostoli király vitézeinekfognak hívattatni.' K rend ünnepét augusztus 20-án, Szent István ünnepén tartották.

64 A rend magyar jellegét a rendszalag színével (zöld és vörös), a rendjelvényen a magyar államcímer fő motívumaival (kettős kereszt, hármashalom), a rendi öltözet színével, formájával is kifejezésre juttatták. Az alapszabály 9- és 10. cikkelye a rendi öltözetről a következőképpen rendelkezik: „...a Rend mindegyik vitéze a Rend nyilvános ünneplései alkalmával egy hosszú, felül bő, alul pedig szűkre szabott ujjakkal ellátott, hermelinnel prémezett, karmazsinvörös taffottával bélelt, zöld bársonyból készült, földig érő vitézköpönyeget öltsön magára. Az alsó köntös és a Rend süvege karmazsinvörös bársonyból készül, emez pedig hermelinnel prémezett s kócsagtollakkal, melyek egy vörös és zöld hüvelyben vannak beszúrva, ékesített légyen. ... a Rend nagykeresztesei a fentebb előadott mód szerint készített köpenyegükön alól elszórt tölgyfalevelekkel gazdagon kivarrott köntöst hordozzanak. A középkeresztesek és kiskeresztesek ellenben egy paszománt formára kivarrott alsóköntöst, csak hogy az utóbbiaké valamennyire keskenyebb legyen, fognak hordozni. A Rend öltözetén látszó kivarrások egymásba kapcsolt tölgyfaleveleket fognak ábrázolni, minthogy még a régi rómaiaknál is az efféle levelekből készített koszorú volt a polgárok jutalmazására szentelve..." A rend első nagymestere Mária Terézia lett, aki férje halála után (1765) átadta e tisztséget fiának, Józsefnek. Az alapszabály a nagymesteri címet a mindenkori magyar király személyéhez kötötte, főpapja a mindenkori esztergomi érsek volt, kancellárja előbb a magyar udvari főkancellár, 1867 óta az őfelsége személye körüli m.kir. miniszter. A rendet egészen rendkívüli polgári érdemekért adományozták. A rendvitézektől megkívánták a nemesség bizonyítását, a nagykeresztes vitézeknél a nemességet felmenő ágon negyedíziglen kellett igazolni. (Az ősi próbát 1884. VII. 18-án törölték el.) A nagykeresztesek egyidejűleg elnyerték a belső titkos tanácsosi rangot, a középkeresztesek királyi tanácsosok lettek, a kiskereszteseket grófi (kérésre bárói) rangra emelték. A statútum 3- cikkelye szerint a rendnek egyidejűleg 100 tagja lehetett (20 nagykeresztes, 30 középkeresztes és 50 kiskeresztes lovag), így alapításától a Monarchia összeomlásáig mindössze 1703 rendtagot avattak. Alapításakor a rendnek 3 osztálya, fokozata volt: nagykereszt, középkereszt és kiskereszt. /. Ferenc fózsef 1908. március 23-án a nagykereszthez, IV. Károly pedig 1918. február 23-án a középkereszthez ún. kisdekorációt rendelt.

65 SZENT ISTVÁN REND nagykeresztje A rend díszjele a nyolcszögletes, zölden zománcozott, arany szélekbe foglalt aranykereszt, amelynek középmezejében vörös zománcalapon zöld hármashalom látható, rajta a nyitott aranykorona, tetején az ezüst apostoli kettős kereszt. A kettős kereszt heraldikai jobb oldalán M, bal oldalán TTjetű van, Mária Terézia nevének kezdőbetűi. A pajzs körül fehér zománcalapon fekete betűkkel a rendi