Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)
A rendjelek, kitüntetések történetének áttekintése - Az egyházi lovagrendek
Az Ibériai-félszigeten alakult és szintén nagy birtokokkal rendelkező egyházi lovagrendek pápai intézkedések nyomán világi lovagrendekké váltak: előbb a Calatrava Rend (1489), majd az Alcantara Rend (1494) igazgatását bízták a pápák Katolikus Ferdinánd spanyol királyra. VI. Adorján pápa (1522-1523) pedig - aki a későbbi Habsburg V. Károly spanyol király (1516-1556) és német-római császár (1519-1556) nevelője, utóbb urának távollétében Spanyolország kormányzója 11 is volt — pápaként örök időkre a spanyol királyokra ruházta a Calatrava, Alcantara és Szent Jakab Rend 12 nagymesteri méltóságát . A szintén nagymúltú portugál Aviz Rend (alakult 1162-ben) nagymesteri méltóságát 1385-ben szerezte meg a portugál király. A johanniták és a teutonok a Szentföldről való távozásuk után önálló államot alapítottak. A Német Lovagrend 1525-ig tartotta uralma alatt Poroszországot, és azt elnémetesítette. 1525-ben a rend nagymestere áttért a protestáns hitre, és Poroszországot világi hercegséggé alakította. A ma, több európai országban is karitatív tevékenységet folytató szervezet utolsó birtokait 1809-ben I. Napóleon foglalta le. A johanniták Akkon eleste (129D után 18 évig Ciprus szigetén éltek, majd Rodosz (1309-1522), később Málta (1530-1789) szigetén és a környező szigetcsoportokon jutottak területi szuverenitás birtokába, és rövid időn belül jelentős flottával, virágzó kereskedelemmel rendelkező tengeri nagyhatalommá váltak. Fogadalmuk szerint új hazájukban is folytatták harcukat, immáron az oszmán félhold terjeszkedő hatalmával szemben. A keresztény világ védelmezőiként korszerű gályahaddal, majd sorhajóhaddal, edzett hajósokkal, tapasztalt kapitányokkal a rodoszi, máltai lovagok minden jelentősebb török elleni tengeri ütközetben részt vettek. Fehérkeresztes vörös lobogó alatt szüntelenül portyázva vadásztak a török és a török védnökség alatt álló kalózhajókra. Hűek maradtak ispotályos tradíciókhoz is, és nagy súlyt fektettek a rászorulók (öregek, árvák,szegények) szociális gondozására. Máltát a nyugati keresztény kultúra egyik fellegvárává alakították, a máltai nagy kórház, anatómiai és orvosi főiskoláival európai hírű volt. Az európai fejedelmek újabb adományokkal és kitüntetések, magas méltóságok adományozásával nyilvánították ki elismerésüket a máltai lovagoknak. Málta szigete, amelyet 1530-ban V. Károly szolgálataikért adományozott évi egy vadászsólyom jelképes béréért a johannitáknak, 1 ^ 1798. június 9-én hadicsellel, kardcsapás nélkül Bonaparte Napóleon ölébe hullt. Frá Ferdinand von Hompesch nagymester 1798. június 11-én írta alá a kapitulációt (Málta és Gozo szigeteket összes csapataival, fegyverzetével és műkincseivel átadta a francia hadseregnek), a hontalanná vált lovagok kénytelenek voltak a szigetet elhagyni. A Szuverén Máltai Lovagrend központja 1834 óta Rómában van. A szervezet, amelyet a napóleoni háborúk majdnem megsemmisítettek, helyreállította régi tekintélyét, s az eredeti célkitűzéseit: a katolikus hit védelmét, oltalmazását, s a szegények, szűkölködők és betegek gyámolítását. A dicső múltú Szuverén Máltai Lovagrend Krisztus lelki fegyverzetében ma is igen jelentős valláserkölcsi, szellemi és karitatív szolgálatot teljesít. Külön kell szólni az ősi Jeruzsálemi Szent János Rend hajdani angol, német, norvég tartományairól. A reformáció nyomán a rend elvesztette itteni tartományait, a katolikus birtokokat lefoglalták. A brandenburgi tartományban a tizenhárom közül hét Kommande (= a tartományt alkotó kisebb igazgatási egység, rendi birtok) áttért az új hitre. Különállásukat a westfáliai béke (1648) szabályozta és lehetőséget teremtett a protestáns Johannita Lovagrend megalakítására. 1831-ben alakult újjá a pápa fennhatósága alá nem tartozó protestáns johannita angol tartomány (Order of St John ofJerusalem in the British Realm), amelynek 1888 óta az angol uralkodó az elöljárója. A protestáns brandenburgi tartományt, a Porosz Szent fános Rendet 1852-ben szervezték át, úrmestere a porosz herceg. E csoportból vált ki a Holland (1909) és a Svéd (1920) Johannita Rend, élükön az uralkodókkal. A napjainkban elismert négy fenti protestáns Johannita Rend 1962-ben alakította meg nemzetközi lovagi akcióközösségét, az Alliance Szövetséget. A protestáns johannita rendek - hasonlóan a máltaihoz — a hit védelmével együtt a betegek rendszeres ápolását, a nélkülözők szervezett segítését, a gyengék gyámolítását, a krisztusi charitas-t tekintik fő céljaiknak.
