Lakatos Sarolta: Rendjelek és kitüntetések a JAM-ban (Jósa András Múzeum Kiadványai 39. Nyíregyháza, 1994)

Előszó

De mivégre ez a hosszúra nyúlt életrajzi méltatás, kit is tisztelhetünk Kállay Kristófban, mint múzeumgyarapítóban? 1987-ben - még minden rendszerváltozást megelőzően - abban a szerencsében lehetett részem, hogy egy hétig a nagykövet úr vendégszeretetét élvezhettem Rómában. Azt is el kell mondanom, hogy a kölcsönösen megnyilvánuló szimpátia irányába a kezdeti lépéseket Érszegi Gézának, a Magyar Országos Levéltár római ösztöndíjasának segítsége indította el, az ő információi is lehetővé tették, hogy korábbi levélváltásaink nyomán megegyezhessünk: a nagykövet úr hungarica-anyagát, több mint 40 esztendő gyűjtésének az eredményét Nyíregyházának ajándékozza. Ennek jeleként már egy szignált Munkácsy-rézkarccal térhettem haza, hogy azután az első darabot kövesse a többi: altorjai báró Apor Gábor volt római és szentszéki nagykövet, a Szuverén Máltai Lovagrend Nagykancellárja 32 darabból álló kitüntetés sorozata, felvidéki családok XVII-XVIII. századi okmányai, több mint 7.000 kötet könyv, zömmel az elmúlt 40 év politológiai, történeti elemzéseinek a legjavával, s a magyar emigráció számos kiadványával; legutóbb Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár díszmagyarja, Sir Duncan angol nagykövet diplomata-egyenruhái, kitüntetései. S végére hagytam — már időrendi okok miatt is - az adományok legkiemelkedőbbjét, a Szent István Rend nagykeresztjét és csillagát, amely az általunk is hőn tisztelt Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből is hiányzik, tudtommal másik ismert példányát a bécsi Kunsthistorisches Museum őrzi. Csak ez az egy darab elég lenne ahhoz, hogy ritkaságánál fogva megbecsüljük az adományozót. A példakép mindig követőkre talál: Kállay Kristóf nagykövet úr adományát azóta már több magánszemély részéről történő felajánlás követte, s Nyíregyháza városa is meglelte a módját a születendő nyírségi Athaeneum méltó elhelyezésének. A hagyomány, de a történettudomány szerint is a Kállayak ősei a hét vezérrel érkeztek a Kárpátmedencébe. Bizonyára egyikük-másikuk részt vett a Velencétől Montecassinoig, Capuaig kalandozó magyarok seregében is. Ott szerzett javaik azonban végleg elenyésztek. A kései leszármazott - ki oly sokat tett a magyar kultúra Nyugaton kallódó tárgyi és szellemi emlékeinek megmentéséért - most nekünk átadott „zsákmánya" remélhetően nemzedékek arculatát formálja a jövőben, megtartva egy emlékezetre mindig méltó magyar ember és családja ősökhöz hasonló hírnevét. Németh Péter