Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Vietórisz József (Nyíregyháza, 1868. április 27—Nyíregyháza, 1954. december 6.) Bennszülött nyíregyházi volt. Nemcsak innen indult, pályájának egésze szülővárosához kötődött. Középiskoláit Nyíregyházán és Rozsnyón, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Latin-görög szakos tanár lett, s közel negyven évig működött tanárként, majd igazgatóként egykori iskolájában, az evangélikus főgimnáziumban. A tanítás mellett igen termékeny költő is volt. A helyi lapok hasábjain leggyakrabban az ő versei szerepeltek, hazafias ünnepélyeken, egyleti összejöveteleken az ő költeményeit szavalták. De eljutottak írásai a fővárosi lapokba is. főként a Vasárnapi Újság, A Hét, &z Új idők és a Budapesti Szemle hasábjain láttak napvilágot versei. Első kötete Giuseppe költeményei címmel 1896-ban jelent meg. Később ezt még több versgyűjtemény követte: {Orgonazúgás, 1923; Senki Pál, 1924; Ars poetica mea, 1930; Sóhajok hídján, 1944.). Senki Pál című költői elbeszélésével 1924-ben elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Nádasdy-díját. 1937-ben a Kisfaludy Társaság is tagjai közé választotta. Vietórisz József igen tevékenyen vett részt Nyíregyháza közéletében is, kulturális életében is, különösen a Bessenyei Kör munkájában. Emellett évtizedekig volt a városi Kaszinó titkára. Munkásságának értékes részét alkotják műfordításai is. Főként Vergilius műveinek átültetésével szerzett maradandó érdemeket: Eclogák, 1904; Georgicon, 1936; Aeneis (az első teljes magyar fordítás, kéziratban, az MTA kézirattárában). Nevezetes fordítása még az evangélikus szlovákság nagy énekeskönyvének, az ún. Tranoscius-nak az átültetése. Fordításairól igen elismerően nyilatkozott Szabó Lőrinc is. Fiát, Lócit készítette fel valamilyen latin vizsgára, akkor került a kezébe Vietórisz fordítása, amelyről így vélekedett naplójában: „Az öreg Vietórisz József nagyon erőteljes nyelven, ízesen, tehetségesen fordított klasszikusokat, talán csak a végső finomságok (ami a legfontosabb) hiányoznak belőle, de azok se mindig; s mennyi megvan benne minden kiváló kvalitásból! Pártolni, emlegetni kellene!" (Szabó Lőrinc: Napló, levelek, cikkek. 369.1. Budapest.) Fiatal tanárként Vietórisz Krúdyt is tanította, aki már az érettségi után egy évvel igen elismerő kritikát írt volt tanárának akkor megjelent első kötetéről, a Giuseppe költeményeiről, de később is gyakran és mindig nagy tisztelettel emlegette a neves nyíregyházi költőt. Kis téri (ma Mártírok tere) családi házát több mint két évtizeddel ezelőtt lebontották, a Kelet Áruház épült a helyén. Sírja az Északi temetőben, írói hagyatékának egy része a Megyei Levéltárban található. Irodalom: Krúdy Gyula: írói arcképek. Bp. 1957. Margócsy József: Szellemi elődeink. 1. Nyíregyháza, 1988. 53