Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Sajó Sándor (Ipolyság, 1868. november 13—Budapest, 1933. február 1.) A nép-nemzeti irány népszerű, az iskolai és nemzeti ünnepélyeken gyakran szavalt költője volt. Iskolai tanulmányait Selmecbányán és Budapesten végezte. Magyarlatin szakos tanári oklevelet szerzett. Nyitrán, Ujverbászon, Jászberényben, majd a fővárosban tanított. 1917-ben a Kisfaludy Társaság is tagjai sorába választotta. Nyíregyházához egyetlen verse köti. 1899-ben első díjat nyert (10 db 20 frankos arany) a Bessenyei-szobor avatására kiírt ódapályázaton. 1899. május 9-én a költő maga olvasta fel Bessenyei című versét az avató ünnepségen. Mondanivalóját is, patetikus hangvételét is jól érzékelteti a vers következő négy sora: Édes magyar nyelven zengjen róla ének Ki e nyelvért küzdött, erről álmodott: Zengő magyar szóra sírjában is éled S szíve e szoborban újra földobog! Fontosabb kötetei: Három év alatt, 1896; Fiatal szívvel, 1898; Útközben, 1904; Gordonka, 1910; Tegnaptól holnapig, 1920; Magyar versek, 1922; Muzsikaszó, 1925; Gyertyaláng, 1930. Zrínyi György házassága című színművét a Nemzeti Színház mutatta be. Irodalom: Áprily Lajos: A Kisfaludy Társaság Évlapjai. Bp. 1936. Bánszki István: A Bessenyei Kör története. Nyíregyháza, 1989. 54