Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

léshez kötődő adatokat közli, a kevésbé ismert, a lexikonokban és más kézikönyvekben nem található személyekről viszont minden lényeges tudnivalót igyekszik elmondani. A topográfiai kutatómunka megszervezése, a gyűjtés megindítása országosan a Petőfi Irodalmi Múzeum kezdeményezéséhez kötődik, magát a műfajt azonban nem a kezdeményezők találták fel, s az első irodalmi topográfiák jóval a múzeum felhívása előtt születtek. Tágabb értelemben az irodalmi topográfia előzményének tekinthető minden irodalmi helytörténeti kutatás, az első igazán irodalmi topográfiának nevezhető mű azonban csak 1955-ben látott napvilágot a Tankönyvkiadó gondozásában, Vargha Balázs szerkesztésében (A magyar irodalom helyi hagyományai). Az irodalmi szakkörök számára készített könyv szerzői olyan neves szakemberek voltak, mint Busa Margit, Kicsi Sándor, Kiss József és Nemeskürty István. Kiadványukkal — terjedelmi korlátaiból adódó vázlatossága ellenére is — vitathatatlanul a műfaj egyik alapművét teremtették meg. S ez még akkor is igaz, ha az elmúlt négy évtized helytörténeti kutatásai azóta sok mindenben módosították a könyv adatait, eredményeit. Újabb összefoglaló irodalmi topográfia kiadására éppen harminc évet kellett várni. 1985-ben jelent meg Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek A-tól Z-ig című munkája. Bevallottan ez is elsősorban iskolai igényeket igyekszik kielégíteni, csak az általános és középiskolák irodalmi anyagához kapcsolható helyneveket dolgozza fel. Rokonszenves újdonsága, hogy nem csak a mai Magyarország, hanem a szomszéd országok, sőt egész Európa és más földrészek országainak fontosabb magyar irodalmi emlékhelyeit is szerepelteti, de ez sem feledtetheti az egész mű rendkívüli vázlatosságát. A többé-kevésbé szabályos irodalmi topográfiák mellett elég nagy számmal jelentek meg az utóbbi évtizedekben olyan művek is, amelyek — ha nem igazán topográfiai igénnyel készültek is — olyan sok rokonságot mutatnak ezzel a műfajjal, hogy nem hagyhatjuk őket említés nélkül. Olyan könyvekre gondolok itt mindenekelőtt, mint Hatvány Lajos: Beszélő házak és Beszélő tájak, Keresztury Dezső: A magyar irodalom képeskönyve, Szalatnai Rezső: Magyar írók nyomában, Lengyel Dénes: Irodalmi kirándulások, Marafkó László: Irodalmi séták, s nagyon sok irodalmi topográfiai vonatkozás található a különböző országos és regionális útikönyvekben, útikalauzokban is. Amilyen kevés összefoglaló, a magyar irodalom egészét átfogó irodalmi topográfia készült eddig, annál több olyan mű született, amelyik egy megye vagy tájegység, esetleg csak egyetlen település irodalmi hagyományait dolgozza fel. Valamennyit szinte felsorolni is nehéz lenne, csak ízelítőül említhetek néhányat: Vadász Nándor: Vas vármegye az irodalomban, Várkonyi Nándor: Pécs és Baranya megye az irodalmmban, Csorba Zoltán: Miskolc és Borsod me gye az irodalomban, Kárpáti 4