Katona Béla: Szabolcs-Szatmár-Bereg irodalmi topográfiája (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 38. Nyíregyháza, 1994)

Béla: Miskolci irodalom—az irodalom Miskolcon, Marton Zsuzsa—Vadas Ferenc: Alkotások és pályaképvázlatok egy Tolna megyei tudományos és művészeti lexikonhoz, Tüskés Tibor: Pécs irodalmi emlékhelyei, Péter László: Szeged irodalmi emlékhelyei, Leblancz Zsoltné: Irodalmi emlékek nyomában Nógrádban, Harmath István— Katsányi Sándor: Veszprém megye irodalmi hagyományai, Bakó Endre: Hajdú-Bihar megye irodalmi kalauza, Németh Erika—Sín Edit: írók, költők Szentendrén. Megyénkben is az 50-es évek közepe táján indult meg a nagyobb arányú helytörténeti kutatás, s ezen belül az irodalmi hagyományok feltárása, feldolgozása. Az első összefoglaló tanulmány, illetve irodalmi kislexikon a Kosuth Gimnázium jubileumi évkönyvében látott napvilágot 1956-ban Molnár József tollából. Ezt követően főként Margócsy József foglalkozott sok írásában megyénk irodalmi hagyományaival. Mindenekelőtt a Szabolcs-Szatmári útikönyvben, az Irodalmi és Nyelvi Közleményekben megjelent tanulmányaira, önálló könyveire {Megyénk irodalmi hagyományai, Utcák, terek, emléktáblák stb.) és a megyei monográfia irodalomtörténeti fejezetére gondolhatunk itt. S ha már a megyei topográfiai kutatások előzményeiről beszélünk, külön is ki kell emelnünk két dolgozatát. Az első a Szabolcs-Szatmári Szemle rétközi számában jelent meg 1987-ben, a második a Szamosközi tanulmányok című kötetben 1989-ben. Ezek azért érdemelnek külön is figyelmet, mert némileg eltérő megközelítésben ugyan, de lényegében a topográfia módszerével rendszerezik megyénk két tájegységének irodalmi örökségét. Rajta kívül főként Molnár Mátyás, Csorba Sándor, Miklós Elemér, Bodor Sándor, Bánszki István, Futaky László, Tidrenczel Sándor, Nyéki Károly és Balogh László kutatásai, írásai járultak hozzá, hogy ma már egyre többet tudunk SzabolcsSzatmár-Bereg irodalmi múltjáról. A jelen irodalmi topográfia szerzője — ezekre a korábbi eredményekre is támaszkodva — olyan kézikönyvet igyekszik az érdeklődő olvasó kezébe adni, amelyben — műfaji sajátosságaiból következően—mindenki könnyen tájékozódhat saját településének, szűkebb hazájának irodalmi hagyományairól. Bizonyára lesznek olyanok is, akik a sok kevéssé ismert, vagy éppenséggel teljesen ismeretlen név láttán fölényesen legyintenek: mire jó ez? Nem árt azonban, ha tudjuk, hogy egy-egy korszak vagy egy-egy tájegység írásbeli kultúrájához nemcsak a legmagasabb teljesítmények, nemcsak a csúcsok, hanem a szelídebb lapályok, sőt még a völgyek is hozzátartoznak. Ha egy író több helynév alatt is szerepel, erre már a szócikk végén is történik utalás (Lásd még:), de a kötet végén található névmutató is tájékoztat bennünket, milyen más településnevek alatt olvashatunk még a szóban forgó íróról. A helynevek 5