Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

A további hadmüveletek során azonban még nehéz feladatok vártak a magyar gyorshadtestre. A Dnyeper keleti irányban előreugró nagy kanyarulatának a Dnyetropetrovszk-Zasporozsje szakaszát kellett tartaniuk több héten át. Az eredményes folyamvédelmen múlott a déli, az Azovi-tenger felé és az északi, Harkov irányába folytatott német átkaroló hadmüvelet sikere. Közben itthon a magyar politikai és katonai vezetés már a gyorshadtest hazahozatalán munkálkodott. Ezirányú tevékenységüket nagyban motiválták az elhúzódó hadmüveletek, a román hadsereg dél-erdélyi csapatösszevonásai, s nem utolsósorban a gyorshadtest rendkívül leromlott állapta. Bárdossy László miniszterelnök és a Honvéd Vezérkar újonnan kinevezett főnöke, Szombathelyi Ferenc vezérezredes 1941. szeptember 7. és 10. között a német főhadiszálláson tettek látogatást. A német politikai és katonai vezetéssel folytatott tárgyalásaik során az alábbiakban egyeztek meg: „1. A gyorsdandárok felszerelését a németek azonnal kiegészítik, ami lehetővé teszi, hogy a jelenlegi hadműveletek befejezéséig - ami aligha fogja meghaladni október 15-ét - helyükön maradjanak. 2. A németek egy teljes páncéloshadosztály felszerelését Magyarország rendelkezésére bocsátják. 3. A Kárpát-csoportnak még hadtápszolgálatban működő biztosító alakulatait 4 békeállományú dandárt kitevő, 12 gyalogzászlóaljjal váltják fel." Bár ezek után megvolt a remény a gyorshadtest mielőbbi hazahozatalára, de a jövőbeni magyar katonai részvétel kérdése továbbra is lezáratlan maradt. 1941- augusztus 31-étől tehát a gyorshadtest új feladata a Dnyetropetrovszktól délre eső Dnyeper szakasz biztosítása 200 kilométer hosszon, egészen Nyikopolig. E szakasz legveszélyesebb része középütt, Zaporozsjénél volt. Az ellenség ezt a védőszakaszt az első naptól kezdve állandó tüzérségi és aknavető tüz alatt tartotta, s naponta, néha többször is zászlóalj erejű erőkkel támadta. Ez a 12 km hosszú, 5-800 méter széles sziget a 2. gépkocsizó dandár védőkörletébe esett. A 200 kilométeres védőkörletből egyébként a 2. gépkocsizó dandár 55 kilométeres szakaszt kapott, tőle jobbra az 1. gépkocsizó dandár 100 kilométeren biztosított, míg balra Ankay-Anesini

39 ezredes csoportja 45 kilométeres szakaszon figyelte a Dnyepert. Ez utóbbi csoport két gépkocsizó, két kerékpáros és egy harckocsi zászlóaljából, valamint egy közepes tarackos tüzérosztályból állt. A lovasdandár két, lóval ellátott huszárosztálya egyelőre tartalékba került, a többieket pedig szétosztották a gépkocsizó dandárok között. A gyorshadtest számára ez a kiutalt védőkörlet túlságosan nagy volt, hozzá még nehéz terepviszonyok tovább nehezítették a folyambiztosítást. A védőkörleteket támpontszerüen rendezték be és szállták meg az alegységek, a legtöbb helyen csupán csak tábori őrsök

40 szervezésére tellett az erőből. Kevés volt a tüzérség és a páncéltörő fegyver. A magyar tábori őrsök nappal a horhosok

41 közti területeket figyelték, de a sötétség beálltával a horhosok bejáratainál egészen a víz Magyar Országos Levéltár K. 63-472 ás 473. Szent-Iványi Domokos emlékirata 688. Ankay-Anesini Győző (Marosújvár, 1893. nov. 23. - Argentína, 1955) vezérkari ezredes, 1941. nov. l-jétől vezérőrnagy. Személyére és beosztására vonatkozóan nincsenek adataink. A tábori őrsök a biztosítás legelői lévő tagjai, a figyelést és a leplezést végzik. Erejük a feladat fontosságától és az ellenség közelségétől függően rajtól zászlóaljig terjedhet. A horhos a folyóhoz lefutó meredek oldalú mély vízmosás. 21