Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

tükréig ereszkedtek le és sürü járőrözéssel biztosítottak. Az oroszok éjszakánként csónakokon átkelve, vagy a gázlókon átjőve igyekeztek a tábori őrsöket kiemelni és jó előfeltételeket teremteni nagyobb erejű támadásokhoz. Az átszivárgott erők aztán polgári ruhába bújva a községekben húzták meg magukat, ahol partizáno­kat szerveztek be. A korábban már szétugrasztott orosz csapatok és a partizánok összeszedése újabb megterhelést jelentett a gyorshadtest alakulatainak. A szovjet csapatok tüzérségi és aknavető tüz támogatásával szinte állandóan erőszakolták az átkelést. A legkritikusabb helyzet a zaporozsjei szigeten és Nyiko­polnál alakult ki. A zaporozsjei sziget elleni szovjet támadások 1941. szepiember 5-én érték el csúcspontjukat. A szigetet védő két zászlóalj már korábban is súlyos veszteségeket szenvedett, végül kénytelen volt a szigetet kiüríteni, és a visszafogla­lásra indított támadás is eredménytelen maradt. A gyorshadtest veszteségteljes folyamvédelméről a szeptember 8-i helyzetjelen­tés az alábbiakat tartalmazza: „A gyorshadtest VIII. 30. óta Grusevka és Voloszkoje észak között 12 zászlóaljával 200 km kiterjedésben védte a Dnyepert kb. 5 orosz hadosztállyal szemben. A súlypont - a 2. gépkocsizó dandár zöme - a zaporozsjei sziget területén kb. 1 orosz hadosztállyal állt szemben, a többi részeken csak folyammegfigyelésre jutott erő... Időközben a Dnyeper leapadt, sok helyen gázolható, az oroszok rájöttek, hogy a nagy térben mily kevés az erőnk, s a széles arcvonalon mind több és több helyen indították meg vállalkozása­ikat század, sőt néha zászlóalj erőben. Kis tartalékaink a megszakítás nélküli hősies küzdelemben felmorzsolódtak, s így a felváltásuk lehetetlenné vált. A bevetett csapatok a pihenő nélküli küzde­lemben kimerültek. A zaporozsjei védökörlet 5-én este parancs ellenére kivonta kimerült csapatait a szigetről. Helyzetjelentéseim alapján a 16. (német) hadosztály 6-án átvette az 1. gépkocsizó dandártól 100 kilométeres védökörletét, melyet eddig igen ügyesen és vakmerően védett. A hadtest 45 kilométeres északi védökörletét, amit Ankay ezredes védett másfél zászlóaljjal a III. (német) hadtest vette át csapatokkal együtt. A 2. gépkocsizó dandár csapatainak zöme a kimerültség miatt erkölcsileg megrendült. Jelenleg alig ellenállóképes, 1-2 kiváló alparancsnok ténykedésének köszön­hető, a helyzet teljes felborulásának elkerülése. A hadtest feladata a megmaradt 55 kilométeres sávban védeni... Az orosz csapatok nyomása azonban nem csökkent. Továbbra is kitartóan eről­tették a dnyetropetrovszki német hídfő felszámolását és az áttörési kísérleteket Za­porozsjénál. A 16. német páncéloshadosztály kivonása után ismét 200 kilométerre nőtt a gyorshadtest védelmi sávja, s ennek északi védőkörletét a lovasdandár vette át. A 16. páncéloshadosztályt a védőkörletben az előrevont 4. huszárezred váltotta fel szeptember 10-én. 43 A gyorshadtestre nehezedő nyomás csak szeptember közepe után enyhült. A német 1. és 2. páncéloscsoport ugyanis sikeres bekerítő hadművelete folytán kö­rülzárta a szovjet Délnyugati Front hadseregeit. Erre azért kerülhetett sor, mert a szovjet hadvezetés csak késve, szeptember közepe után engedélyezte Kijev fela­dását. (A várost szeptember 18-án ürítették ki a szovjet csapatok.) A kijevi csata befejezése után az 1. páncéloscsoport fokozatosan felgöngyölítette a Dnyeper menti szovjet védelem állásait. Szeptember 27-én az 1. gépkocsizó dandár védőkörletének egy részét átvette a 4. német őrezred, másnap pedig megkezdődött a lovasdandár HL. VKF. I. a. oszt. számnélküli iratok. Napi helyzetjelentések: 1941. szept. 8. Uo. 1941. szept. 10. 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom