Nyíregyházi huszárok hadinaplója. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 35. Nyíregyháza, 1993)

ben történt, s túlerő elől a századparancsnok, Kenéz Géza

35 százados elrendelte a visszavonulást. A parancs kiadása után nem sokkal Kenéz Géza századost halálos lövés érte. Az orosz erők visszavetésére és a németek balszárnyának biztosítására vonták előre a lovasdandár lovas részeit. Ma már nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, hogy a 3. (Nádasdy) vagy a 4. (Hadik) huszárok produkálták azt a nagyszerű lovasrohamot, amellyel visszavetették a 79. német gyalogezred oldalában álló szovjet erőket. Ezt a rohamot a német szemtanú a háború utáni visszaemlékezésében így rajzolta meg: "Reggel óta kemény harcban álltunk egy magas vasúti töltés oldalába beásott és szívósan védekező ellenséggel szemben. A nap folyamán már négyszer támadtuk őket, de mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok minden hangnemben ordítozott, a századparancsnokok tehetetlenek voltak. A sürgős tüzérségi tűztámogatást hiába kértük, az egyre késett. Es ekkor egyszercsak megjelent a színen egy magyar huszárezred, lóháton. Mind nevettünk. Ugyan mit akarnak itt ezek a magyarok? Kár lesz azokért a pompás, elegáns lovaikért. Ekkor szinte kővé meredtünk. Ezek a fickók megőrültek. Huszárszázad huszárszázad után robogott felénk. Elhangzott a vezényszó. A barnára sült arcú, karcsú lovasok úgy ültek a nyeregben, mintha belenőttek volna. Parancsnokuk, egy magas, fénylő arany galléros huszárezredes kirántotta a kardját. Négy-öt könnyű páncélgépkocsi kanyarodott elő a szárnyakra és már vágtatott is a sík mezőn a huszárezred, kivont kardjuk csillogott a lemenő nap fénylő sugaraiban. Talán Seydlitz rohamozott így egykoron. Minden elövigyázatról megfeledkezve ugrottunk föl állásainkból. Olyan volt a egész, mint egy nagyszerűen megrendezett lovasfilm. Eldördültek az első lövések a töltés felöl, aztán mind ritkábban hallottuk őket. Es azután szinte kidülledt szemmel, hitetlenkedve néztük, amit láttunk, hogy a szovjet ezred katonái, akik a mi századaink támadásait olyan hevesen és elkeseredett ellenállással verték vissza, most sorra ugrálnak föl és szinte eszelősen futnak, menekülnek, a diadalmasan száguldó magyarok pedig űzik, hajtják maguk előtt az oroszokat és fénylő kardjaikkal gazdag, nagyon gazdag aratást végeznek köztük..." A 3-4 napos súlyos harcok után végülis a 2. gépkocsizó dandár nyugatról, a német 16. gépesített hadosztály pedig keletről augusztus 16-án benyomult Nyikolajevbe. A szovjet Déli Front csapatai azonban megmenekültek a bekerítés elől, előbb az Ingulec, majd augusztus 19-étől a Délnyugati Front egységeivel együtt a Dnyeper vonalára húzódtak vissza. A szovjet főparancsnokság utasítása az volt számukra, hogy minden erejükkel védjék a folyót. A nyikolajevi csata után Krivoj Rog térségében gyülekezett a gyorshadtest. Leromlott anyagi állapotáról, harckészségéről egyre aggasztóbb jelentések jutottak a honvéd vezérkarhoz: "Az utolsó időszak alatt uralkodó ^9 fokos hőség, a vízhiány a csapatokat a dandárparancsnokok egybehangzó jelentése szerint nagyon igénybe vette. Az óriási hőségben vágrehajtott nagy menetek a lovasdandár lóállományát egyharmaddal csökkentették. A még használatban lévő gépjárművek zöme javításra szorul, aminek esetleges elmaradása kieséssel fenyeget." - olvashatjuk a gyorshadtest 1941. augusztus 18-i esti helyzetjelentésében.

37 A két nap múlva kelt helyzetjelentés szerint a lovasdandár lovas részei kb. egy ezred erőre olvadtak le, de az is kíméletre szorul. Kenéz Géza nemes szalontai (1907. márc. 7. - MIhajlovka, 1941. aug. 15.) százados. 1930ban avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. A 4/4. lovasszázad parancsnoka volt a keleti hadszíntéren. Hősi halált halt 1941. aug. 15-én. Erich Kern: Der Grosse Rausch, Zürich, 1948. 54-55. HL. VKF. I. a. oszt. számnélküli iratok, Napi helyzetjelentések: 1941. aug. 18. 20