Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

A metszőhelyek (vágodák) „Ne egyetek semmiféle utálatosat" (Mózes V. 14.3.) A zsidó vallás mindig szigorúan szabályozta az étkezést, elsősorban a tiltott ételeket határozták meg. Külön eljárás vonatkozott az állatok levágására, a hús előkészítésére. Ennek módját a bibliai időkben mindenki tudta, a későbbiekben azonban ez külön foglalkozássá vált s a helyszíne is kialakult (vágoda). Zsidó ember csak akkor fogyaszthatta el marha, vad vagy szárnyas állat húsát, ha azokat rituális szabályok szerint vágták le. Ezt a műveletet „sóhét" (sakter=metsző) végezhette (Jólesz, 1987. 206. p.), aki bizonyítvánnyal (kábbálá) rendelkezett arról, hogy járatos a rituális vágás törvényeiben és elvégzésében is. A bizonyítványt a rabbi adta ki. A metsző már az állat külső jegyeiből is el tudta dönteni, hogy kóserra vágható-e az állat vagy sem. Amennyiben megfelelő volt, nagyon éles késével (hálláf-halef) egyetlen gyors mozdulattal átvágta az állat nyakát a légcsövével és a nyelőcsövével együtt, mert így hamar elvérzett. Vallási előírás, hogy „az állat a lehető legkevesebb fájdalommal múljon ki" (Jólesz, 1987. 206. p.) A háziasszony még feldolgozás előtt tüzetesen megvizsgálta a baromfit, és ha a begyén sérülést, vagy más elváltozást talált, a metszőhöz fordult, aki eldöntötte, hogy felhasználható-e vagy sem. Amennyiben nem engedélyezte a felhasználást, a levágott baromfi „tréfó" lett, helyette másikat kellett beszerezni, ezért a háziasszonyok igyekeztek korán felkeresni a metszőt. A rituális vágásért illetéket (gabelladíjat) kellett leróniuk. A rituális vágás tekintetében a Sulchan Aruch a mérvadó. Azonban a neológ és a status quo hitközségek tagjai egyénileg döntik el, hogy a rituális vágás szabályai szerint levágott állat húsát fogyasztják-e vagy nem veszik igénybe &„sóhét" szolgáltatásait. Az előírt 1

) Kóser: Tiszta, élvezhető. Zsidó ember által elfogyasztható. (Újvári 1929. 506. p.) ) T' réfó: Széttépett állat húsa, Zsidó ember számára fogyasztásra alkalmatlan. (Újvári 247. p.) 88