Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

rült sor. Augusztus végén 24 zsidó család házának ablakát beverték, a polgármester szerint a „suhancok", ezért 200 katonát akartak a városba vezényelni és a polgárokhoz beszállásolni a rend biztosítására — ezt a főispán rendelte el. A város ettől megrémülve vállalta a rendfenntartást — sőt polgárőrség felállítását tervezték. Végül a katonák nem vonultak be a városba, megnyugodtak a kedélyek. Heumann Ignác érdemeit a hitközség kép viselete jegyzőkönyvben örökítette meg, és halála (1896. III. 15.) után nevére alapítványt tettek, melynek jövedelmét egy szegény menyasszony kiházasítására és „arra méltó" diáknak a támogatására fordították. Elhatározták, hogy arcképét megfestik és az ülésteremben helyezik el. A temetésen dr. Kecskeméti Lipót nagyváradi rabbi beszélt, mert Friedmann rabbi nem tudott magyarul. (Bernstein 1947. 57. p.) Nyíregyházán a per lezárása után már arról esett szó, hogyan közeledjenek egymáshoz zsidók és keresztények. 1885 áprilisában erre hívta fel a felekezeteket egy újságcikk, lévén a jó alkalom, a zsidó és a keresztény húsvét egybeesése, bár a szerzője hozzátette, hogy a közeledést a zsidóság kezdje. 1892-ben és 93-ban pedig már a zsidó vallás egyenjogúsítását tartották szükségesnek. Ez 1895-ben következett be. Az 1894. évi egyházpolitikai törvények (1894: XXXI-XXXIII. törvénycikkek) bevezették a polgári házasságot és kimondták a felekezetek teljes egyenlőségét, lehetővé téve a vegyes házasságokat, s a korábban tiltott áttérést az izraelita vallásra — majd az 1895: XLII te. az izraelita vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította, megadva számára ezzel mindazokat az igen széles önkormányzati jogokat, melyekkel a nagy történelmi egyházak már rendelkeztek. (Vörös 1989. 34. p.) Hosszú ideig tartott, amíg a magyar nyelv általánossá vált a helyi zsidóság körében, különösen az egyházi szertartásokon. 1868-ban egy hivatalos állami nyomtatványt Friedmann Károly rabbi német nyelven akart kiállítani, de a „hitközség részéről megjelent Kornstein Ignác kijelenti, hogy az egyházi ügyek mind magyar nyelven vezettetnek — így ez is magyar legyen, mellynél a hitközségileg fizetett jegyző a magyarban még gyenge rabbinust kisegíteni tartozik". A hitközösség vezetőségének ülésén született jegyzőkönyveket azonban csak 1875. március 28-tól vezették rendszeresen magyarul, amikor azt is elhatározták, hogy az üléseken csak kivételes esetekben lehet németül felszólalni. A rabbi ellen egyre többször éltek panasszal a hitközség tagjai azért, mert különösen 15

) Nyírvidék 1883. augusztus 12. 1. p., szeptember 9. 3. p., október 21. 3. p. ie

) Nyírvidék 1885. április 5. 1-2. p.; Nyírvidék 1892. február 21. 3. p.; Nyírvidék 1893. április 30. 4. p. 17

) SzSzBML. V. B. 165.155/2.d. 1772/1868. i. sz. 39