Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

Bízott benne a polgármester és úgy vélte, hogy az elöljárót azoknak kell megválasztani, akik „kivigyázott jó összviseletüknél fogva felvétettek, bekebeleztettek" — a város polgárai közé. Más oldalról pedig azt vetette fel, hogy a városi hatóság nyugodt lehet-e, ha az elöljárót az „ő felül őrködése és befolyása nélkül" választották mindenféle (itt) „tartózkodó... és még eléggé kinem ismerhetett zsidók többsége által". Ezeknek az embereknek „városunk és annak lakossága iránti jó indulatáról meggyőződése nincs, s még nem is lehetett ?" A saját elveik szerinti (ortodox) elöljárót választván és őt megismervén, nagy alkalom lenne a „kétes jellemű kóborló zsidóságnak városunkban tanyát üthetni". Azt is leszögezte: baj lenne, ha „a városi Hatóság kényszerülve lenne annak bizonyítványai és felvilágosításaira támaszkodni!" így tulajdonképpen szövetség alakult ki a régebben itt lakó zsidóság (megszerzett pozícióikat és előjogaikat féltették és versenytársat láttak a beköltözőkben) és a város vezetése között. Ők pedig megijedtek a gyorsan, nagy létszámban beáramló és szokásaikban is idegenebb ortodox zsidóktól. Végül az átiratban a polgármester nehezményezte, hogy az alispáni hivatal a város tudta nélkül már össze is hívta a zsidókat az elöljáróság megválasztására — ez sértette a város belkormányzatát. December 25-i válaszában Vay Dániel főispán kifejtette, hogy a városnak nincs semmi köze az izraeliták belső ügyeihez — így a választáshoz sem, a polgármester nem szólhat bele a vallási belügyekbe, a terheket viselő vallásközöségi tag igényt tarthat a választásban való részvételre — ebben korlátozni nem lehet, a város eldöntheti, hogy kit fogad be és kit nem, de ha valaki ott lakik és fizeti a vallásadót, jogaiból kizárni nem lehet. A megye tartózkodik az izraelita vallási vitáktól „éljen a város privilégiumaival és szabadalmaival autonóm jogában", de ne szóljon bele vallási ügyekbe. Végül felkérte Újhelyi (Vihely) Róbert polgármestert, utasítsa rendre Szamuely Baruchot, hogy „szenvedélyes és messze vezető fenyegetéseit szüntesse be" a jogi orvoslatokat keresőkkel szemben. A polgármester tudomásul vette a leiratot és annak szellemében intézkedett. A választások lezajlása után a megerősödött, létszámban megnövekedett közösség önálló hitközséggé alakult 1865-ben, Weinberger Ábrahám kisvárdai rabbi engedélyével, és a Belügyminisztérium jóváhagyásával. (Geduly 1896. 231. p.) A város ekkor lett önálló rabbiszékhely és a zsidók hozzáláthattak közösségi intézményeik és hitközségük megszervezéséhez. (Bernstein 1947. 52. p.) Azért Weinberger Ábrahámtol kérték a ) Vay Dániel, 1865-től volt főispán, de már 1864 végén átvette az ügyek intézését Szabó János megyefőnöktől. 3

) SzSzBML. V. B. 163. 3/126. d. 18/1864. i. sz. : 33