Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

A hitélet és a hitközségek kialakulása 1865-ig a nyíregyházi hitközség a nagykállói rabbi felügyelete alá tartozott — fiókhitközség volt. 1840-ben megyei rabbivá választották Jeschaja Benet-et (Benedek József), a morvaországi főrabbi Merdechaj Benet fiát. Ez azonban kiélezte az ellentéteket a zsidóságon belül és 1844-ben a kisvárdai hitközség az önállóság mellett döntött, rabbijuk Weinberger Ábrahám lett, aki Galgócról érkezett hozzájuk. Ezzel kezdetét vette a megerősödő, egyre nagyobb létszámú zsidó közösségek önállósodásának folyamata. (Bernstein 1947. 51-52. p.) Nyíregyházán 1864-ben érkezett el ez a pillanat. Ellentét támadt a városba már korábban betelepedett zsidók (az ő vezetőjük Szamuely Baruch) és az újonnan érkezettek között, az izraelita vallásközösség elöljáróságának megválasztása ügyében. Szamuely Baruch megfenyegette a "város kebelébe be nem vett, s nem is lakosított és vallási rajongásból egyenetlenkedő" izraelitákat, akik viszont a főispánnál emeltek panaszt ellene. Szamuely Baruch ezt "magánúton" megtudván, a hatóság segítségét kérte a „közbéke" érdekében. A polgármester védelmébe vette az elöljárót és a következő okok alapján a főispán intézkedését kérte december 7-én: A „Városi Tanács támogatása és felügyelete alatt álló izraelita vallásközösség elöljárója jelentette, hogy néhány izraelita, aki nem is városi lakos ortodox * elöljáróságot akar választani" — ezért fenyegette meg őket Szamuely Baruch. Ezek az egyének „közveszélyesek", hiszen még a Bach-rendszer rendőrsége névjegyzékeketjuttatott el a hatóságokhoz „nagyszerű tolvaj, rabló s gyilkos" bandákról, melyek leginkább ortodox zsidókból vannak összeállítva. Nyíregyházára a jó kereskedelmi lehetőség miatt „az utóbbi időkben seregesen szeret betódulni a zsidóság". Elég sok „rosszindulatú elem van a városban — mely hajlandó a beköltözőkkel erkölcstelen szövetségre lépni". A város igyekezett megóvni magát azoktól a jövevényektől, akiknek „múltjáról és jelenéről ismeretet szerezni nem birt". Ezen ügyek elbírálásához, tisztázáshoz olyan személy segítségét kérték, illetve keresték, kinek hűségét, ügyességét módjukban állt kipróbálni — ő volt Szamuely Baruch. ) Ortodox: helyes hitű, óhitű, a vallás dolgaiban meg nem alkuvó. (Újvári 1929. 668. p.) 32