Riczu Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 34. Nyíregyháza, 1992)

A 17 fő családfenntartó foglalkozás szerinti megoszlása a következő: kereskedő 7 fő marhakereskedő lfő só áruló lfő gabonakereskedő lfő 10 fő Iparosok: gombkötő lfő szeszfőző lfő székgazda (mészáros) lfő ecetfőző lfő szabónő lfő 5 fő i dohánybeváltó tiszt lfő metsző lfő A családfők 58,8 %-a kereskedelemmel, 29,4 %-a iparral foglalkozott. A tercier szektor ezen ága képviselőinek ilyen erőteljes megjelenését, a település kereskedelmi és-csereközponttá fejlődése magyarázza. A szántóföldek bőséges gabonatermést hoztak, a pusztákon marhacsordák és juhnyájak legeltek. Az élelmiszeripari termékek voltak a kereskedelem fő árucikkei. A zsidók ennek lebonyolításában játszott jelentős szerepét bizonyítja, hogy 1842-ben Pleskó István vásárvám-bérlő, és az 1847. év vásárvám-bérlője, Kobilicz Dániel is kérte a Kisasszony-napi vásár „előrébb", vagy „hátrább hozását", mert a (zsidóknak) „Új évi ünnepjök majdnem mindég akkorra esik, és igen nagy kárt okoz a bérlőnek, és a városi forgalmat is csökkenti", ha nem lehetnek jelen. A változtatást nem engedélyezte a tanács, mert „bizonytalanságot" teremtene. Egyébként 4 országos vásárt tartottak itt, a tavaszit: március 3-án és 4-én, a pünkösdit: június 2-án és 3-án, az őszit: szeptember 9-én és 10-én, a télit pedig december 9-én és 10-én. Az őszi ütközött a zsidó újévvel. A kereskedők munkáját 1 segéd és 2 tanuló segítette, az iparosokét 3 gombkötő legény, 1 gombkötő tanuló és 1 fő szabó tanuló. A háztartásokban 5 szakácsnőt, 92 1 pesztrát és 1 szolgálót alkalmaztak. A város 1846-ban árverésre bocsátotta a mészárszékét, kikötvén, hogy 22) SzSzBML. V. B. 109. SZVZSÖ. 292. p.; V. A. 101. 15. köt. 321/1842. bj., 343/1842. bj.; V. A. 101. 29. d. 13/1847. i.sz.; V. B. 165. Nyíregyháza Város Polgármesterének iratai, 1861-1865. (a továbbiakban V. B. 165.) 1/154. d. 127/1862. i.sz. 13