Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Na de látta a jány, hogy szaladt, messzirOl, jó távojrúl pislog egy mécs. Hát szaladt,beszaladt oda. De ott nem vót senki, egy lílek se, csak egy halott vót kiterítve a ház közepin. Kor bezárta a pitarajtót, oszt beült a sutba. Akkor kis idő mülva kopogtatták az ajtót odakint. Sz mondja: - Hótt! Add ki az elevent! Féllábát lenyútotta a halott! Bizon le ja! Mikor másoccor mondta:a másodikat nyútotta le.Má harmaccor szólt: akkor mán fel akart állni, hogy kinyissa az ajtót. De ja kokas megszólalt, oszt - visszabukott! 10/b. HALÓT TVÖLEGÉNY Hát, most mesélek a jányokrJl. Egy rettenetes szép jánnak vót egy szeretőjje. Olyan háborű lett, mint mos vót, oszt oda lett a szeginy fijű: elesett a háborúba. Igen. Hát osztán: a jám meg előkereste a kapcájját annak a fijűnak, oszt hét esztendejig mindig főzte. (Azír kellett főzni, hogy gyűjjík haza a szeretője.) Hát mikor az utolsó íccaka főzi, hát kopogtatnak lelkem az ajtón. Kinyissa az ajtót, hát:a kedvessé! Hát ollyan cupóktatást, csókolódzást lelkem! Minek mondjam? Úgyis tudja, aki látott mán olyat.De mikor üti a tizenkettőt,azt mondja a fijú: - Na lelkem! Gyössz velem? Vagy itt maracc? Mer nekem mennem kell. - Dehogy maradok.Ha mán megkerestél,nem maradok túl98