Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

10/a. HALOTTVŐLEGÉNY Akkor is ilyen világ vdt, mint mos, ni! SzeretÖjje vdt a jánnak, osztán elment a háborüba, oszt elesett valahun. A jám meg mindig főzte a kapcájját, egisszen hét esztendejig. Nahát osztán, mikor a hét esztendő mán eltelt, iccaka kopogtassák az ajtót: - Lelkem, nyisd ki jaz ajtót! Kinyissa, hát a szeretöjje, a kedves szeretöjje jött haza. Olyan örömöt! Folyt a csók egyre-másra! Hát osztán, egy kis id8 múlva aszongya a fijü, hogy: - Jössz velem,vagy itt maracc? Mer nekem menni kell! - Hogyne mennék! Nem maradok én tülled semennyir se! Ment vele. Bizon. Ment. Mikor mennek, akkor mondja a fi jű: - Jaj de szí pen süt a hód, Egy el evem meg egy hótt! Nem fílsz, rózsám? - Hogy fílnék, mikor veled megyek? - Ráníz a lábára, hát látja, hogy kacsalába van a leginnek. Kor harmadszor kimondta, hogy: - Jaj de szí pen süt a hód, Egy el evem meg egy hótt! Nem fílsz, rózsám? Odajírtek egy sír szájjáho! Egy lyukho, ahonnan kijött a fijú. Fílt mán a jány! - Jaj! Fi lek én! Te bújj beléje elébb! Beleugrott a fijú. A jám meg bedugta a ruhájjávai, a zajdájjávai, ammibe a dunna vót: a lyukat,oszt elszelelt. (Mer a hátán vót egy batyuba!) 97