Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

ráakadt a grádicsra, ahun fel kellett menni. Hát oszt felment. Bejutott egy szobába. Tapogatott egy asztalho: meg egy szék mellette! Ráült arra ott. Kitette a tarisznyáját az asztarra; levetette az ingit,hasított rongyot belőlle, oszt vakart késsel a sódarbűl, megkente zsirral, oszt al lett a mécs. Meggyiította a félvígit. Ivott! Evett! Eccer berohant vagy hetvenhét legín, tíz óra tájon, este. Mind olyanok vótak: akár a sáska, olyan éheseknek látszottak. Bizon. Mind éhesen ment. Hát osztán, eccer oszt addig játszottak - mer játszottak azok, nem ültek szí

pen, - nagy csend lett! Jön, bűvik befele az öreg Belzebukk! Oszt a katona meg az ű hellyire tanált ülni. Azt kérdi tűile: - Te meg hun jöttél ide? - Hát nem egyebütt, mint az ajtón! - azt mondja. Akkor parancsolt a fijúknak: - Fogjátok meg mán azt a porfirget! Rohantak is neki a fijűk.Oe látta a katona,hogy nincsen mán üdő a tréfálódzásra: - Üsd furkó! Ugy verte agyába, fűbe, p-.csán űket, hogy asse tudták merre bdjjnak?! Bebúttak a székek alá, ott is s...be vágta a fűrkós. Látta az öreg oszt,hogy a fijűkkal elbír. Mondta oszt (Belzebukk); - Na, te! Hlyének, ollyanok! Majd elbánok én vele! - Fogta vóna meg, hosszd karmajival. A katona meg: - Fogát fúrkós! - Kipengyűrte az öreget,rögtön kiköpött két zápfogat. Bizon. Zsebrevágta a katona, oszt üttette tovább a fűrkóssal. Kiklángba borult, oszt ott süllyedt el a fődbe! Mingyán megfehíredett az ország, világos lett! Megdöglött 94