Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Belzebukk, az ország meg megfehíredett. Mán osztán a katona összeszedelőzködött. A király meg, ammék abba az országba lakott, azt kérdezte: - Mit kívánsz írté, fijam? - Igírte. hogy hozzáadja a jányát. Nem kellett neki semmi: - Ammit tettem, barátságbül tettem. Megyek Piripócsra. (Akkor is oda akart menni.) Kiment a csSszhö. A csősz elibe. - ÉYirúllam megfeledkezett-i? - Na, jitt van a zápfoga! - Na - azt mondja, - hát mivel háromszáz esztendejig írne a hazájjába, én egy óra alatt odateszem mosmán. Tátos vót. Rájült, osztán repült vele. így osztán, mikor leszállt, mán ott vót a piripdcsi határon. Hát mellette megy egy bárán.meg egy másik, meg a harmadik! Egy csapat,egy kis csapat. Mer belejírt a mántlija az üstbe, ahun főttek a lelkek, oszt minden szálba csimpajgódzott egy. Hát. Azt főztík ott a pokolba! (Veszszenek meg!) Űgy bizon. Akkor oszt hajtotta vígig Piripócson a Főuccán. De a saját házoknak, rokonnyoknak: még csak a fülebottyát se mozgatta, hogy lettek vóna. Elhaltak azok mán. Meglátta két csendőr: - Adjik rédiját, vagy mutassík igazoló levelet, vagy valami! Nem vót semmi se nálla. Be akarták a börtönbe hajtani. Ű meg rárivalt a fűrkdsra. Az osztán hátbaverte a csendőröket! Azok oszt elszaladtak lovastul, mindenestül. Akkor jött osztán Szent Péter megint: Mennyír adja el neki a báránt? - Ez mán mind: váltottlílek vót! - Azír a három krajcárlr neked adom,akit én neked ad95