Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

kassztott egyet. Egy nagy meg lemaradt! Nem lett neki karó, mer mán ráaggatta az apróbbakat. Hát járta körűi az asszon. - Adjatok anyátoknak hellyet! Megjárjátok,ha nem adtok anyátoknak hellyet! - Elővett egy karót, oszt leverte mind! Oszt felakasztotta azt az egyet. - Na, térjél anyó! Térjél! - aszongya. Kor hazament az ura,bement a kerbe takarmányír a jószágnak, hát meglátta a cserepet. Aszongya, hogy: - Micsoda sok cserép a, te? - Halgass! - aszongya. - Azír a kis tökmagír, ammi a kímínbe vót, egy bolon fazikas mind lerakta a fazikat,ami a szekerén vdt!Oszt a bolondok az annyoknak nem adtak helyet, ém meg bezzeg lepüföltem űket! - Felakasztotta az egyet! Akkor csattant fel az ember: - Ennye, hogy vesztél vóna a zanyádba! - Hát osztán, összepüfölte az ember az asszont ezír! Megrakta! (Nahát, mit érdemelt egyebet?) Akkor kiált a kapu elibe, a kisajtóba, osztán ott rítt. A tehém meg hazament a csordánál, oszt nem eresztette be, mer ű ott ált. A tehém meg hozzáfogott kíró'dzni. U meg asz tudta, hogy utet csúfójja. -Jó! - aszongya. - Törjík ki a nyavalya, majd adok neked is! - Beszaladt a baltájír, osz belevágta a fejibe a tehénnek. Am meg összerogyott, megdöglött. Akkor az ura megint elővette. Behúzta a házba,kibontotta a haját az asszonnak,osz bekente szurokkal! Szerteszíj jel ügy ált a szűrkos haja! Oszt akkor kibontott egy tollús párnát, oszt beverte tallűval a szurkos haját. Akkor beleállította a tükörbe, hogy nízze meg magát! Oszt úgy megijedt a zasszom magátúl, hogy elszaladt a háztul! 71