Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Hát valahun oszt mégis meg kellett neki hálni, hát bement egy mihesbe, beleült egy üress kasba. Két fijú meg nekiberetválkozott: - Mennyünk el, lopjunk egy kis mízet! asz hozzuk el, ammék legnehezebb! Azt tettík a saroglyára, ammékbe a zasszon vót. Hát, mikor oszt mán vittík, hát kinyútotta a kézit, setít vót, oszt tarkónvágta a fi jut! Am meg aszongya: - Ne bolondozz mán! hát mir vágtál nyakon?- asz tudta, ama vót. Akkor meg a hátűlsót vágta szájjon! Nahát osztán észrevettlk, hogy a kasbúi nyúlkál ki valami. Elgórták. Oszt akkor elkezdtek szaladni, a két fijú. Az asszon kijugrott a kasbúi, utánnok! - Várjanak meg, lelkem - aszongya -, én is ara mengyek! Hát hallották az asszonbeszídet, oszt akkor megáltak a fijúk, megníztík. Hát hogy asszony beszílt, nem ijedtek meg annyira. - Nízzük meg, miféle asszony? Nahát osztán, mikor níztík, osztán látták azt a borzasztó borzos haját tallúval beverve,hát egyebet nem gondoltak: boszorka,ördög! Ment az asszony vélek. Mentek keresztül a kerteken. A kert derekán vdt egy kúp rípa. Aszmondták az asszonnak: - LÍjjík rá a rípakúpra! - LÍk meg mennek, lopnak egy báránt, hozzák. - Megfó'zi a farkatövit rípával ! Nem mentek azok vissza a világír se! Ott ült a zasszon. Világos reggel vót mán. Felkó'tt a gazda,kiment a kerbe pisilni,meglátta a rí pán az asszont! Hogy ott ül. Körulment rajta, de hozzá nem szólt,hozzá se nyúlt. Csúnya vót haláloson. Bement a felesígihe, osztán 72