Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

nízni, mer dílbe aludni szokott. Osztán, ha alszik, akkor visszagyövök, oszt megmondom nektek, hogy alszik. Kor lehet, tudtok vele valamit csinálni. Bezon. Mentek oszt a három vitéz. De visszaníz Mackó Feri, hát Hidrakónak úgy rezeg minden szó'ri-száli, mint akit rángatnak!Filt! Nahát osztán...De a torzalak nem ment egy lípíst se (aki a levest megette), nem ment. Hát osztán, mikor látták a sárkánt,kérészbe feküdt a kapuba,oszt annyira hortyogott,hogyha hetvenhét fúvót hoztak vóna müködísbe.úgy nem zúgott vóna annyira (azt mondta a könyv). Méghozzá kígyócsíkok a burin! Olyan szeme vót,mint egy ökörnek. Akkor aszongya Faírtó: - Uram! Nem gondoltam, hogy egy ördöggel kell verekedni, hát én ezt nem birom. Felníz, lelkem, Mackó Feri a kastílly ablakára, hát egy gyönyörű szép jány lembegeti a kendó'jit, hogy mentse meg utet. Akkor Mackó Feri aszongya magába: - Egy ilye szíp jányír érdemes meghalni! Mackó Feri felkapta a botot, oszt odagyútott a sárkánnak! Am meg sokféle módon elkezdett visítani,oszt fújja, lelkem, a tüzet, meg a mírget. De mindig férreugrott Mackó Feri, mer megmondta neki a törpe: "Ugorgyík férre!" Kor megin vágta a másikat rá! Hármat vágott rá! Harmadikra mán nem kó'tt fel. De a világbúi való kimúllása olyan dörreníst csinált, mintha az ég dörgött vóna. Szaladt a kisasszonho a zemeletre,mer am meg hanyatt esett, úgy megijedt, oszt ara meg víz kellett! Hüm,de kívánta a szerencsét a többi Mackónak. Na,akkor osztán Mackó Feri karonfogta azt a gyönyörú'szíp jánt (jaaj, de szíp vót,lelkem),osztáv vezette lefele a feljáratho. Csak most azon tunó'dött mán, hogy üvele nem mehet fel a ján, mer u elíg nehíz maga, meg a botja. 66